|
A Magyar Filmintézet adatbázisában találtam meg, hosszú keresés után az alábbi bejegyzést:
"Román tejporgyár
fekete-fehér, hangos
Képsorleírás: A film elején nem túl érdekfeszítő képeket láthatunk egy tejporgyárból (nagy alumínium tejeskannák, fehér ruhás munkások, szárítótorony), majd következik a MEO-zás: a kész tejport, vízben feloldva megkóstolja egy munkatárs, majd egy kislány.
Szinkronszöveg: Románia első tejporgyárát a magyar autonóm területen építették fel. A beérkező tejet a korszerű higiénia minden követelményének megfelelően dolgozzák fel. A munkafolyamat utolsó állomása a szárítótorony, ahol 160 fokos hőmérsékleten porítják a tejet. Fanny Fulga mérnök és Sacounova szovjet tanácsadó kóstolópróbát tart. De ez a gyár igazi vizsgája. Az eredmény ötös."
Az egész előtörténetéhez hozzátartozik, hogy az Duna TV Századunk c. sorozatának egyik, talán 2008 tavaszán sugárzott adásában láttam a felvételt, teljesen véletlenszerűen, azóta keresem, próbálok a nyomára lelni. Most már megvan a pontos forrás: Magyar Világhíradó 1955/01. szám, 1955. fekete-fehér, hangos felvétel, hossza 12 perc. Ebből mintegy 21 másodpercnyi a remetei tejporgyárról száló beszámoló. Remélem, előbb-utóbb a tényleges videóval is kiegészíthetem. alternatív lelőhelyként megtaláltam az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában is, a 2911 raktári jelzet alatt.
A Fanny Fulga nevű mérnöknőről nincs tudomásom, valószínüleg - ha volt is ilyen - már rég odébbált akkorra, amikor én megismertem a Gyárat. De az is lehet, hogy csak propagandacélokra szerepeltették, akárcsak a szovjet tanácsadónőt. Ugyanis neki sem lehetett sok dolga, a dolog érdekessége, hogy a gyárat 1932-es német technikával szerelték fel, ami valószínüleg második világháborús hadizsákmányként került orosz kézre. Sokat nem szakérthetett az elvtársnő, legfeljebb hatásosan domborított. A technika tudta, amit tudnia kellett, azon legfeljebb csak rontottak. Jó helyre került végül, a Sztálin-barokk stílusú környezetben még bő negyven évig szolgált - nekünk.
|
Képtár 
