Egy érdekes dokumentum másolata került a kezembe, a Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemle egy tanulmányának mellékleteként. Már a cím is érdekes:

A. Lavrentyev és Jurij Andropov tájékoztatója a romániai helyzetről

Moszkva, 1953. július 4. Szigorúan titkos. 1953. július 8-án V. Molotov utasítására a tájékoztatót megkapta G. Malenkov, K. Vorosilov, N. Hruscsov, N. Bulganyin, L. Kaganovics, A. Mikojan, M. Szaburov, M. Pervuhin, vagyis mindenki, aki számított akkoriban a szovjet vezetésben - és nem csak.

Na jó, de hogy mi köze ennek Gyergyóremetéhez? Nem sok, de van, íme, mit írnak az elvtársak (mellesleg mindketten nagy karriert futottak be, ha Lavrentyevre nem is, de Andropovra, legalább szovjet pártfőtitkár korából mindenki emlékszik, aki élt az átkosban):

"...Tavaly [1952-ben] a Szovjetunióból 29 ipari objektum teljes berendezése érkezett meg Romániába, ebből azonban csak 8-at helyeztek üzembe. A villamos szigetelő, elektrokerámiai, kokszvegyészeti, tejporgyártó, gyapottisztító, salakblokkot előállító stb. üzemek berendezései két éve megérkeztek, beszerelésüket azonban az 1954–55-re tervezik. A követség adatai szerint az idei év végéig 231 millió rubel értékű összeszereletlen importberendezés marad."

No, itt vagyunk mi. Az elvtársak ösztökélésére valahogy aztán csak sikerült felszerelni azt a fránya tejporgyárat, és aztán, jó politikusi szokás szerint nagy csinnadrattával át is adták. Tudták ők jól, hogy a román elvtársak "az eszközökkel nem bánnak megfelelően ..." de hát nem volt mit tenni, kellett pátyolgatni a kisebb testvért. Na meg el kellett a hadizsákmányt is sózni valahová. Nem volt az egy rosz biznisz... ugyan nem tudom, a törlesztések fejében-e de a hetvenes évek végén, diákmunkásként még én is megraktam jópár hűtőkocsit a gyár termelésének legjavával, az extra minőségű vajjal...