"Itteni programmunkat kimerítvén a Kereszthegyen át a gyergyói medenczébe kellett átkelnünk.
Meglehetősen ködös volt az idő, mikor Laposnyáról elindultunk. Csak néha bujt ki a nap a fellegekből s megint visszatért azok alá.
Felérkezvén a Kereszthegyre, mely a kolozsvári erdöigazgatóságnak e részen határa, rajta rövid pihenőt tartottunk. [...]

Válásunk fájdalmait legalább részben enyhítette ama felséges kilátás, mit a Kereszthegy nyújtott. A gyergyói medencze az ezüstszalagként
feltűnő Maros vizével, a szétszórt falvakkal, valami szép látvány. A nap is megunta már a bujkálást a felhők között, s hogy az előttünk levő kilátás szebb, elragadóbb, változatosabb s teljesebb legyen, megaranyozta sugaraival a távolabbi s közelebbi csúcsokat. . . ."

Közli: Tomasovszky Imre, erd. akad. tanársegéd. Erdészeti Lapok 37. évf. 2. füzet (1898. február) 225. old.