bányamérnök

Oklevelét 1907-ben a selmecbányai főiskolán nyerte. 1912-ben Kolozsvárott magánmérnöki irodát nyitott és Erdély apró ércbányáit szövetkezetbe tömörítette; utóbb saját bányavállalata volt. Nagy érdemei vannak a Vértes és Bakony hegység országos kincset jelentő bauxittelepeinek (Gánt stb.) felfedezésében és feltárásában.

1964 június 7 –Gyergyóremete

Balázs-Bécsi Attila 1964-ben született Gyergyóremetén. 1982-ben érettségizett a csíkszeredai Matematika–Fizika Líceumban, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Szakán szerzett tanári oklevelet. Három év moldvai kitérő után Szamosújváron telepedett le, ahol az oktatás mellett közéleti és közművelődési feladatokat is vállalt. Több közéleti civilszervezet tagja, de ő hozta létre a szamosújvári táncházat, a Kaláka Néptáncegyüttest, a Téka Művelődési Alapítványt, majd a Téka Művelődési Központot, a Feketelaki Művelődési és Táborközpontot, a Feketelaki Tájházat és Közösségi Központot. A közösség érdekében kifejtett munkásságát számos díjjal jutalmazták: 1997-ben kapta meg az EMKE Könczei Ádám-díját, 2008-ban az általa vezetett Téka Alapítvány a Kisebbségekért-díjban részesült, 2009-ben Szongott Kristóf-díjjal, 2010-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

honvéd százados, később őrnagy

Az 1848-as szabadságharcban agyagfalvi naggyűlést követően az első katonai támadás Székelyföldet Remete és Ditró felől érte. Maros-Torda vármegye felől több ezer főből álló osztrák és román fegyveres támadt Gyergyóra, akikhez még a szász székek felfegyverezett polgárai is csatlakoztak. A kis létszámú, zömében remeteiekből és ditróiakból álló gyergyói haderő, a bátorságáról híres remetei Bernád Imre százados (később őrnagy) vezetésével Várhegy és Remete között verte szét a támadók seregét. Bernád Imre egy kisebb csapattal megütközött az ellenséggel, majd visszavonult, cselbõl több kilométer hosszan őrtüzeket gyújtott, így az ellenfél érkező erősítései elvonultak. Vitézségét nem csak a szabadságharcban mutatta meg, korának ismert , legendés medvevadásza is volt. A vitézségéről híres honvéd tiszt nevét ma Gyergyóremetén egy falurész őrzi.

költő, szerkesztő, Budapest

Középiskola: – 1997-2001 - Salamon Ernő Elméleti Líceum (Gyergyószentmiklós)

Egyetem: – 2004 - … Károli Gáspár Református Egyetem

Egyéb tevékenység:

• Alapító- és főszerkesztő: www.ujnautilus.info
• Nyilvános szakmai szereplések:
  • „Írónők egy tiszta házban” – beszélgetés Bódis Kriszta íróval, Kolibri Pince Színház és Teázó, 2007. 04. 17.
  • „Transzgresszió” – beszélgetés a szabadkai DNS szerzőivel, Ráday Könyvesház, 2007. 06. 01.
  • A „roncs” és a „pária” - beszélgetés Kulin Ferenc irodalomtörténésszel és Vass Csaba szociológussal, 2008. 03. 04.
  • „Gyónás és demokrácia” - beszélgetés Kulcsár-Szabó Zoltán irodalomtudóssal, 2008. 04. 08.
  • „Hazudj, költő, de rajt’ ne fogjanak” - beszélgetés Kőszeghy Péter irodalomtörténésszel, 2008. 11. 4.
  • „Irodalmi csoportok az interneten” (a Prae Irodalmi és Művészeti folyóirat meghívására, előadóként, prózaíróként: Műcsarnok, Budapest, 2007. 03. 21.)
  • „Filológia, internet, kortárs irodalom” (a DNS posztalfabetikus folyóirat meghívására, előadóként: Szabadka, 2007. 05. 08.)
  • „Mit csináltam 2006 szeptemberében” (a Prae Irodalmi és Művészeti folyóirat meghívására, előadóként: Műcsarnok, Budapest, 2007. 09. 25.)
  • „Írott szöveg – hangzó szöveg”: A Fiatal Írók Szövetségének Tábora (előadóként és költőként, Agárd, 2007. 10. 26-28)
  • Avantgard-est, lapbemutató ( az Ártér irodalmi és közéleti folyóirat meghívására íróként: Szimpla Kertmozi, Bp., 2007. 12. 17.)

közlegény

(Gyergyóremete, 1840 -?)

Véletlen felfedezés, régi papírok között találtam. A valamikor a 80-as évek végén birtokomba jutott fénymásolat szinte hsználhatatlan, ha valakinek megvan a könyv, hálás lennék a pontosításért. Anyit sikerült többé-kevésbé biztosan kivennem, hogy a 4. gyalogos században szolgált 1861 márciusa és 1862 augusztusa között, foglalkozására nézve bányász volt. További adatokra nem leltem.

író, a Magyar Írószövetség elnöke

(Gyergyóremete, 1915. április 1.-Budapest, 1993. május 24.)

Írói pályáját versekkel kezdte az 1930-as évek közepén, két verseskötete is megjelent: 1937-ben a Tájkép, elöl guggolva én, majd 1942-ben a Zöld levél árnyéka. A versek még sokáig kísérik pályáján, 1945 után is jelentkezik költői művel (Ének a termelőszövetkezetekről, 1950). Ami azonban egész munkássága szempontjából sokkal fontosabb, hogy a versírással párhuzamosan foglalkozik prózával is. Az 1930-as években írt novelláiból már a későbbi, tapasztalt prózaíróra is következtethetünk.

Erdélyi ifjúsága, a diákoskodás a kolozsvári egyetem közgazdasági karán, Asztalos Istvánnal, Bözödi Györggyel, Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel, Szabédi Lászlóval közös irodalmi fellépése (a Termés 1943-as őszi és téli kötetében), bekapcsolódása az antihitlerista ellenállásba, sokoldalú életismerete és mind népi, mind nemzetközi felelősségérzete a II. világháborút követő magyarországi pályaívén is az együttélés erkölcsét tette posztulátummá. 1945 után pályája Magyarországon bontakozott ki. Itt keletkezett művei közül a Hideg napok c. dokumentumregény (Bp. 1964) az 1942-es újvidéki tömegmészárlást idézi fel. A megfilmesítő – szintén erdélyi számazású – Kovács András a "személyes felelősség drámájá"-nak nevezte a regényt, mely Zile geroase c. alatt románul is megjelent Sever Noran fordításában Bukarestben (1967). A hazai magyar kiadás elé (Tanulók Könyvtára, 1970) Aszódy János írt előszót. Parázna szobrok c. munkája (Bp. 1975) ugyancsak a II. világháborút idéző s a történelmi felelősséget kutató regény.

"Krisztusfaragó István", fafaragó

(Gyergyóremete, 1910. július 17. - Csíksomlyó, 1988. január 4.)

1916: a csíksomlyói árvaházba került. 1924: hazatért, 1926: Szászrégenben suszterinas. 1932: visszatért Gyergyóremetére suszternak. Közben farigcsált, s mert szerette a zenét, hegedűt készített. A jámbor asszonyok megkérték, hogy készítsen feszületet az egyik útelágazáshoz. Amikor elkészült, akkora tetszést aratott, hogy elnevezték őt Krisztusfaragónak.

színész, színigazgató

(Gyergyóremete, 1831–Rozsnyó, 1875. március 22.)

1848-as honvéd. 1850-ben lépett színpadra. Előbb jellemszínész, majd közel tízévi működés után igazgatásba kezdett.

Színész, költő

(Gyergyóremete, 1976. július 24. - )

Tanulmányok:
1990–1995 - Benedek Elek Tanítóképző, Székelyudvarhely
1996–2000 - Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, Színházművészeti Tanszék, Csíky András és Keresztes Attila osztályában

Szakmai tevékenység:
2000– óraadó tanársegéd, BBTE, Kolozsvár, Színházművészeti Tanszék Oktatott tárgy: beszédtechnika
2000 –  színész, Állami Magyar Színház, Kolozsvár
2000 –  énekes, rendszeres munkatársa a Kolozsvári Magyar Operának
1995–1996 - osztálytanító, Salamon Ernő Líceum, Gyergyószentmiklós