egyházi író, ferences szerzetes

(Gyergyóremete, 1908. január 15. – Dés 1993. december 27. )

Középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson (1923) és a csíksomlyói Ferences Szemináriumban (1927) végezte, teológiai tanulmányait a vajdahunyadi ferences teológián fejezte be (1931). Hitszónok Kolozsvárt, hitoktató Vajdahunyadon (1931-40), lelkigyakorlat-vezető Székelyudvarhelyen (1940-42), a kolozsvári rendtartomány titkára, folyóiratszerkesztő (1942-43), Székelyudvarhelyen a Szerafikum prefektusa (1943), Szatmárnémetiben házfőnök (1944-48), Kaplonyban plébános (1948-51). 1951-57 között kényszerlakhelyen él Máriaradnán, majd Désen, utána a szatmári, végül a dési zárda lakója.

Írásait A Hírnök s a Katolikus Naptár közölte.

Önálló munkái: Igazhitűek (dráma, Kv. 1936. Remetei Ferenc álnéven); Szent Antal élete (népies füzet, Kv. 1938 – a Katholikus Világ Könyvei 21. sz.); Ilyen az élet (novellák, rajzok, Kv. 1940); Imádási órák (elmélkedések, Kv. 1943). További kéziratai, köztük Borvízfürdő c. regénye, a Szent Bonaventura Nyomdában maradtak, megjelenésüket 1944 után már nem engedélyezték.

Írói álneve: Remetei Ferenc.