Híres emberek, akiknek életútja kapcsolódik Gyergyóremetéhez.
A Természettudományi Közlöny 1871-es évfolyamának harmadik kötetében, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat rendes tagjainak névsorában találtam rá a névre. Az ott fellelt adatok szerint 1867-ben választották a Társulat rendes tagjává, a névsorban az 1296-os sorszámmal szerepelt. Érdekes volna tudni, pontosan milyen (családi?) kapcsolatban állt az akkor iskolaigazgatóként Remetén tevékenykedő Molnár Károllyal.
1934. június 8. SepsiszentgyörgySzülővárosában érettségizett 1952-ben.
1953-1959 között a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett orvosi diplomát.
1959. október 15-én nevezték ki körorvosnak Gyergyóremetére. Szakmai tevékenységének fő iránya az alsó végtag visszér-betegségek kezelése.
Igazgató-tanító
Molnár Károly orvos-tábornok apja.
A magyar népmese és mondakutatás egyik fontos forrásmunkája a kéziratban fennmaradt Gyergyóremetei székely adomák, (kézirat, 1916) című munkája, amelyet több a témában alapműnek számító könyvben is idéznek, mint például Berze Nagy János és Banó István Magyar népmesetípusok című művükben
1898.III.11-én született Sopronban, Arnhold Zoltán néven. 1933-ban magyarosította a nevét Miskeyre. Elemi iskoláit Sopronban végezte, majd katonaiskolába ment Kőszegre és Kismartonban. 1915 májusától 1916 augusztusáig a Wiener-Neustadt-i katonai akadémia hallgatója amit sikeres elvégzése után 1916.VIII. 18-án avatták hadnaggyá.
Ez után Belgrádba került, mint kiképző. Később századparancsnokként az orosz frontra vezényelték.
Harcolt az olasz fronton, majd 1917-18-ban Erdélyben. 1919-ben a háború után a románok internálták Brassóba. Év végén került haza s Kisvárdán állomásparancsnok lett. Később Nyíregyházára került a katonai parancsnokságra. 1923-ban a XII.gy.ezr. II. zászlóaljának egyik századparancsnoka 1935-ig. Ekkor törzstiszti tanfolyamra, Budapestre vezényelték. 1936 novemberében a V.K.F. 2. oszt. nyilvántartásí alosztályára osztották be és őrnaggyá léptették elő.
1941. szeptember végén az egri 14. honvéd gyalogezredhez vezénylik és az I. zászlóalj parancsnoka lesz.
1942. július 1.-én bevetésre kerül Kurszknál, később a Don-nál:
1943. januárban elcsúszott a jeges lövészárokban és eltört a kulcscsontja, ezért hazakerül a kecskeméti hadikórházba. 1943. március-augusztus között ideiglenesen a HM 1/b osztályára vezénylik. 1943. VIII. 1.-től a marosvásárhelyi 69. határvadász-csoportparancsnokságára kerül és X. 1.-től a gyergyószentmiklósi 65.határvadász csoport parancsnoka.
A magyarországi hadszíntéren a 29. gyalogezred parancsnoka. 1944 szeptemberében elért hozzájuk a frontvonal, s ettől kezdve vonultak vissza, egészen Füzesabonyig, ahol november 6-án a német csapatok váltották le őket. 1944.XII.1-től Jutasra helyezik a 2. kiképző központba. 1945.május 10-én Krunauban amerikai fogságba esett, majd június 2-án Rosenberg környékén az amerikaiak átadták társaival együtt a szovjet csapatoknak.
1945-50-ig orosz fogságban volt. 1950.augusztusi hazaérkezése után egyenest a Mosonyi utcai gyűjtőbe vitték és itt volt egészen 1951.június 14-ig és ezután a kazincbarcikai kényszermunka-táborba internálták. 1953.októberi szabadulása után Miskolc-Tapolcára költözött és a miskolci ÁVH megfigyelés alatt tartotta 1956-ig. Miután Budapestre költözött a családjával, feltételezhető, hogy az ottani ÁVH folytatta a megfigyelést, mert az aktáját halálakor, 1969.január 1-én zárták le.
Forrás: http://www.hatarvadasz.hu/
Vitéz Sepsi-Nagybaczoni Molnár Károly orvos-tábornok Gyergyóremete XX. század eleji hétköznapjainak egyik meghatározó személyiségének, az iskolaigazgatóként ismert, de számos néprajzkutatási eredménye révén is számontartott Molnár Károly fiaként született Csíkbánkfalván 1894. december 12-én. Gyergyóremetén kezdett tanulni Csík vármegye legnagyobb elemi iskolájában, ahol szülei is tanítottak, az apja igazgatóként. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói gimnáziumban végezte, amiként Márton Áron is, aki két osztállyal alatta járt. A gimnáziumot 1910-ben Csíkszeredába helyezték, itt érettségizett 1914-ben. Részt vett mindkét világégésben, az első világháborúban két vitézségi érmet is kapott. 1941-43 között a Marosvásárhelyi Honvéd Csapatkórház parancsnoka, majd egy rövid kitérő után a lengyelországi orosz fronton (ahol tevékenysége révén egyebek között sok zsidó munkaszolgálatos életét is megmentette) 1944 kora őszétől ismét Marosvásárhelyre vezénylik. A világháború után, mivel megtagadja a kommunista hatalom által ajánlott elvtelem alkut, marginalizálódik. 1990-ben 97 éves korában Kéri Kálmán vezérezredes támogatásával Szabad György házelnök javaslatára Göncz Árpád köztársasági elnök tábornokká nevezte ki. Százhat évesen a magyarországi férfiak legidősebbjeként ünepelték. Hosszú élete százhetedik évében 2001. június 22-én hunyt el rövid betegség után.
Alább közöljük az Erdővidéki Lapok 2004/4. (18.) számában, születésének 110. évfordulója alkalmából megjelent részletes visszaemlékezést.