Balás Jenő
bányamérnök
(Gyergyóremete, 1882. dec. 19. - Budapest, 1938. márc. 6.)
Oklevelét 1907-ben a selmecbányai főiskolán nyerte. 1912-ben Kolozsvárott magánmérnöki irodát nyitott és Erdély apró ércbányáit szövetkezetbe tömörítette; utóbb saját bányavállalata volt. Nagy érdemei vannak a Vértes és Bakony hegység országos kincset jelentő bauxittelepeinek (Gánt stb.) felfedezésében és feltárásában.
Cseres Tibor
író, a Magyar Írószövetség elnöke
(Gyergyóremete, 1915. április 1.-Budapest, 1993. május 24.)
Írói pályáját versekkel kezdte az 1930-as évek közepén, két verseskötete is megjelent: 1937-ben a Tájkép, elöl guggolva én, majd 1942-ben a Zöld levél árnyéka. A versek még sokáig kísérik pályáján, 1945 után is jelentkezik költői művel (Ének a termelőszövetkezetekről, 1950). Ami azonban egész munkássága szempontjából sokkal fontosabb, hogy a versírással párhuzamosan foglalkozik prózával is. Az 1930-as években írt novelláiból már a későbbi, tapasztalt prózaíróra is következtethetünk.
Erdélyi ifjúsága, a diákoskodás a kolozsvári egyetem közgazdasági karán, Asztalos Istvánnal, Bözödi Györggyel, Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel, Szabédi Lászlóval közös irodalmi fellépése (a Termés 1943-as őszi és téli kötetében), bekapcsolódása az antihitlerista ellenállásba, sokoldalú életismerete és mind népi, mind nemzetközi felelősségérzete a II. világháborút követő magyarországi pályaívén is az együttélés erkölcsét tette posztulátummá. 1945 után pályája Magyarországon bontakozott ki. Itt keletkezett művei közül a Hideg napok c. dokumentumregény (Bp. 1964) az 1942-es újvidéki tömegmészárlást idézi fel. A megfilmesítő – szintén erdélyi számazású – Kovács András a "személyes felelősség drámájá"-nak nevezte a regényt, mely Zile geroase c. alatt románul is megjelent Sever Noran fordításában Bukarestben (1967). A hazai magyar kiadás elé (Tanulók Könyvtára, 1970) Aszódy János írt előszót. Parázna szobrok c. munkája (Bp. 1975) ugyancsak a II. világháborút idéző s a történelmi felelősséget kutató regény.
Győrffy Antal
színész, színigazgató
(Gyergyóremete, 1831–Rozsnyó, 1875. március 22.)
1848-as honvéd. 1850-ben lépett színpadra. Előbb jellemszínész, majd közel tízévi működés után igazgatásba kezdett.
Hadifogoly emlékek
Rengeteg, ma is élő emlék lelhető fel még ma is az idős remeteiek körében. Hogy csak a közvetlen családomnál maradjak, nagyapám két világháború hadifogolytáborait járta meg, kétszer a "muszkák" foglya volt, egyszer meg "előzetesben" volt, a manapság oly keveset emlegetett földvári román internálóban. De két "néném" (nagynéném, ha valaki nem tudná) férje is megjárta a második világégés után a szovjet hadifogolytáborokat, és gyakran meséltek az ottani élményeikről. Legutóbb épp a katonabúcsúztatómkor - na igen, az se tegnap volt. De most nem az ő emlékeiket szedtem csokorba, hanem nagyapám egyik kortársát, a vele egyazon évben született Bakos Balázsét (született 1895-ben), Gazda József: Emlékek Ázsiája (Terebess Kiadó, Budapest, 2003) könyve alapján.
