Cseres Tibor

író, a Magyar Írószövetség elnöke

Cseres_Tibor.jpg(Gyergyóremete, 1915. április 1.-Budapest, 1993. május 24.)

Írói pályáját versekkel kezdte az 1930-as évek közepén, két verseskötete is megjelent: 1937-ben a Tájkép, elöl guggolva én, majd 1942-ben a Zöld levél árnyéka. A versek még sokáig kísérik pályáján, 1945 után is jelentkezik költői művel (Ének a termelőszövetkezetekről, 1950). Ami azonban egész munkássága szempontjából sokkal fontosabb, hogy a versírással párhuzamosan foglalkozik prózával is. Az 1930-as években írt novelláiból már a későbbi, tapasztalt prózaíróra is következtethetünk.

Erdélyi ifjúsága, a diákoskodás a kolozsvári egyetem közgazdasági karán, Asztalos Istvánnal, Bözödi Györggyel, Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel, Szabédi Lászlóval közös irodalmi fellépése (a Termés 1943-as őszi és téli kötetében), bekapcsolódása az antihitlerista ellenállásba, sokoldalú életismerete és mind népi, mind nemzetközi felelősségérzete a II. világháborút követő magyarországi pályaívén is az együttélés erkölcsét tette posztulátummá. 1945 után pályája Magyarországon bontakozott ki. Itt keletkezett művei közül a Hideg napok c. dokumentumregény (Bp. 1964) az 1942-es újvidéki tömegmészárlást idézi fel. A megfilmesítő – szintén erdélyi számazású – Kovács András a "személyes felelősség drámájá"-nak nevezte a regényt, mely Zile geroase c. alatt románul is megjelent Sever Noran fordításában Bukarestben (1967). A hazai magyar kiadás elé (Tanulók Könyvtára, 1970) Aszódy János írt előszót. Parázna szobrok c. munkája (Bp. 1975) ugyancsak a II. világháborút idéző s a történelmi felelősséget kutató regény.

Díjak, kitüntetések:
JA-díj 1951, 1955, 1965; Kossuth-díj 1975; A Munka Érdemrend arany fokozata 1981; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1985; SZOT-díj 1988; Az Év Könyve Jutalom 1985, 1988, 1991; Fitz József-díj 1988; Kortárs-díj [1990. évi] 1990; A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje 1990; A Magyar Művészetért Alapítvány Díja 1991.
Művei:
Tájkép, elöl guggolva én, v. [Pálos Tibor néven], Békéscsaba, 1937; Zöld levél árnyéka, v., 1942; Földet íratok, elb., Békéscsaba, 1945; Ének a termelőszövetkezetekről, v., 1950; Tűz Hódréten, r., 1950; Tél és nyár, elb., 1952; Embernek próbája, avagy kocsivásár, elb., 1953; Nádudvari emberek, riportok, 1953; Magyar írók Bulgáriában, útinapló [Szeberényi Lehellel és Vészi Endrével], 1953; Térdig érő tenger, r., 1954; Zsebek és emberek, színmű, bemutató: Néphadsereg Színháza, 1954; Fergeteg fia, elb., 1955 <1954*ÚMIL>; Fiúnézőben, színmű, 1956; Here-báró, r., 1956; Különféle szerelmek, elb., 1957 < Különböző szerelmek*ÚMIL>; Az utolsó bűbájos meg a tanítványa, r., 1959; Várakozó özvegyek, elb., 1960; Pesti háztetők, r., 1961; Búcsú nélkül, r. és elb., 1964; Fenn az égen száll egy sas, r., 1964; Hideg napok, kisr.-ek, 1964; Hideg napok, d., 1966 [bolgárul: Szófia, 1970]; Fekete rózsa, r., 1966; Ember fia és farkasa, r., elb., 1967; Bizonytalan század, r., 1968; Játékosok és szeretők, r., 1970; Hol a kódex?, tan., cikkek, karcolatok, 1971; Itt a földön is, elb., 1973; Siratóének, kisr. és elb., 1975; Elveszített és megőrzött képek, vál. írások, 1978; Parázna szobrok, ikerr., Pozsony-Bp., 1978 [Bp., 1979]; Én, Kossuth Lajos. Levelek Turinból, életr.-i r., 1981; Here-báró, kisr., 1982; Igazolatlanul jelen, tan., publ., emlékezések, 1985; Pesti háztetők, r., 1985; Foksányi-szoros, dok.r., 1985; Perbeszédek és párbeszédek, vitairatok, interjúk, 1986; Vízaknai csaták, r., 1988; Őseink kertje, Erdély, r., 1990; Vérbosszú Bácskában, r., 1991; Kentaurok és kentaurnők. Tragikoszatíra, r., 1993; Felhők fölött száll a sas, elb., esszék, 1993;