A Lénárd-kultusz gyergyóremetei vonatkozásai

Lénárd, másként Leonárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje. Tisztelete a közép-európai, főleg alpesi katolikus néphagyomány legarchaikusabb rétegeiben gyökerezik. Élete elvész a jámbor legendák világában. Biztosan csak annyit tudunk róla, hogy remeteként a VI. században élt Limoges környékén.

Lénárd a bajor – osztrák szakrális tájnak kiváltképpen tisztelt szentje. Kultuszát Andree szerint különösen a ciszterciták terjesztették, akiknek e táj egykorú mezőgazdasági élete sokat köszönhet. Lénárdnak sokféle patronátusa volt: beteg emberek és állatok orvosa, rabok, kovácsok, pásztorok védőszentje. Legendája szerint azt a kegyet kérte a királytól, hogy minden rabot, akit a börtönében fölkeres, engedjen szabadon. Tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző. Bod Péter megjegyzése szerint olyan kegyelmére méltóztatta volt Isten Lénárdot, hogy ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak…

Biztos, hogy a szent középkori hazai kultusza egyetemesebb volt, mint a későbbi századokban. Ezt gótikus művészetünk is tanúsítja. Így Marosvásárhely freskója (XVI. század eleje). Táblaképei: Csegöld (1450), Kassa (1450, Prokop társaságában), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej, 1480), Malompatak (Mlynica, 1500), Kisszeben (Sabinov, 1500), Ludrófalva (Ludrova, 1510), Szászbogács (Bagaciu, 1518). A lőcsei Jakab-templom szárnyasoltárán (1507) foglyot ment. Szászfalváról (Sásová) került a besztercebányai múzeumba egy oltárszárny, amely Lénárdot lánccal ábrázolja. Az itteni Borbála-oltáron álló szobra fogolymentés közben örökíti meg. Faszobra: Szepesszombat (Spišska Sobota, 1503).

Oltárát említik a pozsonyi székesegyházban (1441).

Brassó középkori Lénárd-temploma a kultusznak egyik legkeletibb középkori kisugárzása. Újabb kutatás szerint a XI. században épült.A patrocinium azonban föltétlenül később keletkezett, és nyilván a kerci cisztercita apátság missziós tevékenységével függ össze.

Bandinus Márk megemlékezik egy Lénárd-kápolnáról (1646), amely a szőlőtermesztéséről híres Kotnár városkában állott és a magyar katolikusok kezén volt. A kultusz moldvai virágzásának körülményeit ma már aligha lehet tisztázni. Építhették az itt élő evangélikus szászok katolikus ősei, de az sem lehetetlen, hogy a jászvásári magyar püspökség tevékenységével függ össze, hiszen Lénárd missziós, mintegy pionír szent volt.

Nem tudjuk, hogy Gyergyóremete (Remetea) templomának a csíki szakrális tájban szokatlan Lénárd-titulusát milyen körülmények között és mikor választották.

A Lénárd-kultusz gazdagabb megnyilatkozásaival leginkább a nyugati végeken, a magyar és német népiség határterületén találkozunk. Így Sopronban Lénárd-kápolna állott a középkor végén a pócsi dombon, a marhalegelő közelében. Emlékezetét őrzi egy máig álló Lénárd-kereszt is a Bécsi utcában.

A szent kőszegi kápolnáját állítólag azon a helyen emelték, ahol 1532-ben Ibrahim nagyvezér sátra állott. A jámbor okoskodás szerint Lénárd közbenjárása mentette meg a várost a török rablánctól. Lénárd és Vendel könyörög azon a fogadalmi képen, amelyet 1746-ban, járvány, jószágvész idején Kőszeg városa ajánlott föl a röjtöki Szűzanyának.

A muraközi Goricsány Lénárdnak szentelt templomáról az a hagyomány, hogy egyik vajúdó Zrínyi grófné fogadalomból szobrot ajánlott föl, utána pedig kápolnát (1688), majd templomot építettek a szent tiszteletére.

A régi határvidékek több faluja tiszteli templomának védőszentjéül, így Szentléránt, Lödös (Litzelsdorf), Borbálya (Walbersdorf), ÚjfaluRendek (Liebing, 1907), északon Lénártó (Lenartov, 1826), Felsőszénégető (Oberkohlstätten). Szany (1742) és Süttő színmagyar népe nyilván jószágvészre emlékezve emelt kápolnát Lénárd tiszteletére. Szobra áll Simaságon, Egyeden (1803), Fertőszéplakon (1795), PinnyénSzentgotthárd apátsági templomában. (Neudorf), (1683),

Kolics Lajos lövői búcsúvezetőnek kéziratos énekeskönyvében található ez a magyar ének:

Óh dicső Szent Leonárd téged dicsérünk,
Mindnyájan tégedet szívből tisztelünk.
Azért hallgasd meg kérésünket,
Meg ne vesd könyörgésünket.

Tartsd meg marháinkat jó egészségben,
Tűztől házainkat és mindenünket.
Őrizz minket betegségtől,
És veszedelmes pestistől…

A Fehér megyei Vajta XIV. századi templomának ő volt a patrónusa, tisztelete tehát az ország belsejében is virágzott.

A Kiskárpátokban elterülő Ompital község Lénárd-kápolnája már a középkorban állott. Egy 1738-ból való, gróf Forgách Pál esztergomi kanonoktól felajánlott olajfestmény látható benne, amelyen Lénárd képét két ágaskodó ló tartja. Felírása: In hoc loco Ompital, a saeculis thaumaturgus, patronus in vinculis degentium et contra luem pecorum. Vagyis: E helyen, Ompitálban évszázadok óta csodatevő: pártfogója a bilincsekben szenvedőknek és jószágvész ellen. Kápolnabeli szobráról az a hiedelem, hogy a közeli sziklánál hajdanában ugyanabban az alakban jelent meg. Ompital a régi Magyarországnak tudomásunk szerint egyetlen Lénárd tiszteletére szentelt búcsújáróhelye.

Óbudára nyilvánvalóan német bevándorlók hozták magukkal Lénárdnak, a lovak patrónusának tiszteletét (1781). Hasonlóképpen született az eredetileg német telepítésű Szigetújfalu templomának Lénárd-patrociniuma is (1733). Hagyomány már nem fűződik hozzá. Üröm barokk templomának társpatrónusa: Lénárd-oltára beszédesen vall bevándorló német lakosságának egykorú áhítatformáiról. A jeles fogolyszabadító, jószágoltalmazó szent mellett megjelenik az új jószágpatrónus, Vendel, továbbá Hubert, a vadászok pártfogója, Lipót, a Habsburg-ház patrónusa, továbbá Tóbiás, a vándorok, nagy útra indulók segítsége, kezében hallal. Az oltárt a család mennyei példaképe: Szent Anna, Joachim, és az eladólányként megjelenő Mária együttese koronázza meg.

Lénárd és Vendel tiszteletére szentelt kápolnát Mór német népe (1746). Nagykovácsi főoltárán (1754) Lénárdot látjuk, bár a templomnak Mária-titulusa van.

Lénárd hajdani magyar tisztességét számos családnevünk is hirdeti: Lénárd, Lénárt, Léránt, Lékó. Talán a Leskó is. A Leonárd származéka: Lónárt, Lönhárt.