A gyergyóremetei közbirtokosság előtörténete

Dr. Garda Dezső Székely közbirtokosságok a XVI-XIX. században című művében többek között érdekes részleteket találunk a gyergyóremetei közbirtokosság kialakulásának korai szakaszára vonatkozóan.

Az 1332-1337-es évi pápai tizedjegyzékben szereplő székely falurendszer már a faluhatárral rendelkező agrártelepülések létét igazolja. A faluhatárok kialakulását a környező falvak között fekvõ nagy erdőségek és legelős területek is befolyásolták. A közös eredetet valló települések a feudalizmuskori földbőség idején nem tartották minden esetben szükségesnek egy-egy közös havas, vagy erdős-legelő megosztását. Ugyanakkor a törzsi-nemzetségi hagyományaihoz még a XVI. században is ragaszkodó székelység sem tartotta minden esetben szükségesnek a nemzetségi települési rend emlékeinek a megszüntetését. Sőt, legtöbb esetben még a XIX. században is igen jelentősek voltak a több falu tulajdonát képező erdős-legelős területek, melyek a hagyományos székely közbirtokosságot alkották. A jelentősebb közbirtokosságok a XVI-XIX. századokban a következők voltak:

  • [...]A gyergyószéki Szárhegy, Ditró és Remete közföldjei (ide tartoztak a borszéki közföldek is). Az egy tőről származó három helység lakosai az 1662-es, 1674-es, 1707-es, 1713-as esztendei okiratok szövegei szerint közösen használták erdeiket a sertések makkoltatására, a communitások faszükséglete kielégítésére. A legelők használatáról, a parasztok alkalmazásáról közbírák segítségével döntöttek. A XVIII. század második felében és a XIX. század elején a három falu közössége az első foglalás elve alapján a közterületek megosztására törekedett. Ebben a korszakban a hodosi területet a ditróiak foglalták el, míg a Galócást és Fülpét az erőszakoskodások, a széki hatóságok ellentétes döntése után, II. József segítségével a gyergyóremeteiek vették birtokba. 1825-ben Szárhegy és Gyergyóremete osztozkodása révén ez utóbbi megkapta Kecskekő, Emberfőmező és Batrina nevezetű havasokat és erdőket. Ugyanebben az esztendőben a felső-marosi tutajozás központja a távolabbi, borszéki közterületről megkapta az Álkoza, vagy más néven Bikafő nevű havast. A szárhegyi és a ditrói közösségek 1821-ben még "váltólag" használták Borszéket. 1832-ben megosztottak bizonyos területeket, de Borszék havasa továbbra is a két falu közbirtokossági vagyonát képezte a gyógyfürdővel és a gyógyforrással együtt.

Eredetileg idézi a Közbirtokossági Hírvivő 2001 áprilisi számában