Cirbolyafenyő - Pinus Cembra

Pinus cembra
magyar nevén: Havasi cirbolya
román nevén: Zâmbru
angol nevén: Swiss Stone Pine
német nevén: Zirbel-Kiefer, Arve, Zirbe
Természeti ritkaság, Gyergyóremete határában megtalálható a védetté nyilvánított Barta-tetőn. Románia területén a legnagyobb populációja a Kelemen-havasokban van, Suceava megyében külön természetvédelmi területet alakítottak ki számára (Rezervatia Jneperis si Pinus Cembra Calimani).

Cirbolyafenyő Pinus CembraSzármazás: A cirbolyák, e szárnyatlan, nagy magvú, éréskor könnyen széteső tobozú selyemfenyők alakköre Amerikáig terjed – Amerikai cirbolya (Pinus albicaulis), és alfajával, a 2500 km-re elszakadt elterjedési területű Szibériai cirbolyával (Pinus cembra subsp. Sibirica) ez a faj is messze jut, megközelítve a csendes-óceáni Ohotszki-tengert. Míg keleten a tengerszint közeléig ereszkedik, az európai (al)faj az alpi hegyrendszer növénye 1300 – 2750 m-ig, legdélebbre a Tengeri-Alpokban (Alpes Maritimes), legészakabbra az Északi-Kárpátokban jut, ahol a Havasi törpefenyő (Pinus mugo) sűrű állományából magasodik.

Leírás: Magános edénynyalábú (haploxylon) selyemfenyő, 5 tűs. Sűrűn ágas, felhajló, rugalmas ágú fa, 15 – 30 m magas. Kérge sokáig sima, gyantahólyagos, majd pikkelyes, ágai hosszan felhajlók, fiatal hajtásai szőrösek, tűi 2,5 – 9 cm hosszúak, belső oldaluk hamvas. Tobozai 3 – 8 cm hosszúak, tömörek, pikkelypajzsaik tompa csúcsúak, érésig sötét liláskékek, hamvasak, bársonyosak, fel nem nyílók (állatok szedik szét). Magja a mandulafenyőéhez (Pinus pinea) hasonló ízű, ehető.

Környezeti feltétel: Teljesen télálló, semleges vagy kissé savanyú talajokat szereti. Mutatós fenyő, párás, de napos helyet igényel.