Nem csak tanítani, nevelni is akartam

(interjú Balázs Bécsi Attilával)

– 1982-ben végzett a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium elődjének számító Matematika–Fizika Líceumban. Meghazudtolva középiskolája akkori nevét, Ön történelem szakos tanár lett.

– Valójában már Gyergyóremetén, ötödik osztályos koromban eldöntöttem, hogy történelemtanár leszek. Mincsor (Bakos) Júlia magyartanárnő tanította nagyon érzékletesen és hangulatosan a világtörténelmet. Utána Garda Dezső tanár úr mutatta meg, mit jelent igényesen, saját történelmünk és helytörténetünk értékeire figyelve szeretni ezt a tantárgyat.

Jól jött az, hogy a csíkszeredai matek–fizikában volt filológiaosztály, mert a reál tantárgyakkal nem nagyon boldogultam. A líceumban Hajdú Ingeborg és Bertalan Zsuzsanna tanárnők irányítása alatt tanultam a történelmet. Hajdú tanárnő kezdettől fogva bátorított, tantárgyversenyekre küldött. Noha az országos versenyről harmadik díjat hoztam, a tanárnő nem engedte, hogy elbízzam magam, mert a kolozsvári egyetem történelem szakának kevés helyére hatalmas volt a versengés. Az, hogy első nekifutásra bejutottam, a tantárgy szeretetén kívül azzal is magyarázható, hogy a szilenciumokon rászoktam a rendszeres, folyamatos tanulásra.

– Milyen volt egy magyar diák élete az akkori „matek–fizikában", tekintettel arra, hogy amikor Ön végzett, javában „dúlt" a kommunizmus?

– A „dúlást" a líceumi évek alatt mi nem nagyon tudatosítottuk. Mint minden fiatal, kerestük a szabad élet lehetőségeit. Hozzáfértünk az aktuális zenei irányzatokhoz, könyveket, lemezeket csempésztünk be az országba, ha sikerült kétévenként külföldre menni; rengeteget sportoltunk, kosárlabdáztunk. Szóval megpróbáltunk teljes életet élni – úgy, hogy a teljes élet lehetőségeit nem is igazán ismertük.

A személyiségfejlődést leginkább meghatározó élmények a bentlakásban értek. Ne felejtsük el, az akkori líceum összegyűjtötte a megye legtehetségesebb tanulóit, akik a bentlakásban egy közösséget alkottak négy éven keresztül. Ezt a közösséget szigorú szabályok, alá- és felülrendeltségi viszonyok jellemezték. Szóval megtanítottak arra, hogy elfogadd a helyed, és később te is felelősséget vállalj másokért. A bentlakás évtizedeken át kikristályosodott rendje munkára és igényességre tanított.

– Azt hiszem, minden diáknak van legalább egy olyan tanára, akitől valami maradandót tanult, akinek komoly befolyása volt nemcsak a diák pályaválasztására, hanem személyiségének alakulására is. Önnek volt a gimnáziumban kedvenc tanára?

– A történelemtanáraimat már említettem. Viszont a gimnáziumban olyan tanárok is hatással voltak rám, akik nem is tanítottak engem, de velük lett teljes az iskola szellemisége. Igazi egyéniségek neveltek, oktattak itt, akikből sugárzott az igényesség, eredetiség, az iskola hagyományos értékrendje, de a nyitás is a korszerű értékek felé. Valahol ez is egy jó intézmény jellemzője, hogy minden tanár személyisége hozzáad valamit, és így lesz teljes egész.

– Bár szakmai téren elért eredményei sem elhanyagolhatók, neve leginkább közéleti-közművelődési munkássága révén lett ismert. Honnan ez a köz javára való tenni vágyás?

– Felnőttként elkezdtem tudatosan vállalni és tenni azt, ami gyerekkoromban, majd ifjúságom éveiben hatással volt rám. Kezdve a családunk és a székely faluközösség példáival (szülőfalum, Gyergyóremete és nyári vakációim atyhai élményei), majd az egyetemi évek „föld alatti" táncházmozgalmán keresztül el egészen a moldvai csángó magyarok között eltöltött első tanári éveimig. Ha azt látod, hogy közösségben, egymást segítve minden jobban halad, ha ezek a közösségi élmények a saját sorsodat is meghatározták, akkor kialakulhat egyfajta elkötelezettség, felelősségtudat mások iránt. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a nyolcvanas évek második felének közhangulatában sokan csak egymásba kapaszkodva tudtak egyenesen megmaradni. És különben is, Remetén hallottam azt, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol hasznosak legyünk benne.

– Tömbmagyar vidéken született. Életének, munkásságának helyszínéül mégis Szamosújvárt, a szórványt választotta, ott folytatta közéleti, közösségépítő munkáját, amely nem kis elismerést hozott Önnek – legutóbb például, idén a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét. Úgy gondolta, hogy az ilyen jellegű munkásságra nagyobb szükség van ott, szórványban, mint Székelyföldön?

– Mint már említettem, első tanári éveimet – 1987–1990 között – egy moldvai csángó faluban, Jugányban töltöttem. A változások után haza lehetett jönni. Feleségem szülővárosában, Szamosújváron nem volt, aki magyar nyelven társadalomtudományokat oktasson, ezért úgy döntöttünk, itt telepedünk le. Kezdettől tudtam, hogy haza, Székelyföldre magunkért, a gyerekemért mennék. De ha már itt maradok, akkor másokért is szeretnék valamit tenni. Nem csupán tanítani, nevelni is akartam. Tanítványaim részéről nyitottságot, komoly befogadókészséget tapasztaltam minden iskolán kívüli tevékenység iránt. Először táncházakat szerveztem, majd testvérem, Balázs-Bécsi Vilmos szakmai irányításával egy igényes tánccsoportot hoztunk létre.

Többször mondtam, hogy a táncházat csak eszközként használtam arra, hogy igényes, elkötelezett és egészséges nemzeti tudattal rendelkező fiatal közösséget hozzak létre. Ezzel a közösséggel sikerült továbblépni, jól működő művelődési központot létrehozni, szórványkollégiumot építeni és fenntartani, elindítani a mezőségi falvak közművelődési rehabilitációs programját, most pedig belevágni legnagyobb tervünkbe azzal, hogy elkezdtük a mezőségi szórvány iskolaközpont felépítését.

Forró-Erős Gyöngyi, Hargita Népe, 2010. november 12.


NYC Airports Limo offer Newark Airport Car Service and JFK Car Service to Manhattan Cruise Terminal and LaGuardia Airport. NYCairportsLimo is the cheapest car service in New York City. www.NYCairportsLimo.com use Sedans, SUV and Luxury Cars for Airport Car Service NYC and Brooklyn Airport Car Service in New York, Queens, Bronx, Manhattan and Staten Island to Connecticut, New Jersey, Pennsylvania, Long Island, Westchester and Upstate NY. NYCairportsLimo offer cars, limousines and shuttle vans in perfect condition.