1. Áldja meg az Isten
Azt az éldesanyát,
Aki katonának
Neveli a fiát.

2. Húsz évig neveli
Világ pompájába,
Húsz év után pedig
Öltözteti gyászba.

3. Verje meg az Isten
A mészáros bárdját,
Mér vágta el szegény
Kicsi borjú lábát!

4. Szegény kicsi borjú
Lábán nem tud járni,
A székej katonának
Hátán kell hordozni.

Gyergyóremete (Csík), Borbély Bartis Ferencné (68).

Kerényi, 1943. VII.

A Magyar Népzene Tára 10. - Népdaltípusok 5. (Budapest, 1997) Dallamok - Tunes C. Típus (229-247.) 243

János Zsigmondnak volt egy bal kézről született fia, akit ezért a királynő elől rejtegetni kellett, és ezért György barátra bízta, hogy a domonkosoknál, a zárdában bent neveljék a gyermeket, s tartsák titokba mindaddig, amíg maga mellé veszi. Akkor, mikor, kérem szépen, mint apródot maga mellé vette György barát, az udvarában volt. Felszolgálás közben a beszélgetésből kivette az apród, hogy róla van szó, hogy róla beszélgetnek, és nem kedvező a beszélgetés, s meglépett egynéhány katonával, eltűnt az udvarból. Itt, kérem szépen, aztán itt tűnik fel. (...) Ennek a nevit úgy tudjuk, hogy Kendeffy Bonifác. S itt, kérem szépen, feltűnt, mint ferences barát. A Maros völgye járhatatlan volt itt keresztül, olyanannyira, hogy gyalogösvény is csak úgy volt, hogy minden esztendőben bojtot raktak le, s fődet raktak rá, hogy magasabban legyen, mint a láp szintje, mert egy nagy láp volt ez az egész völgy. Egy nagy őserdő volt itt, levonult a lápig. A hadiút a túlsó oldalon ment. S a barát itt telepedett le. S onnan alakult Gyergyóremete.

Magyar Zoltán: Erdélyi népmondák 1. (Marosvásárhely, 2011)IV. Gyergyói népmondák

A legfelső része [a falunak] egy nyitottabb rész volt, azt nevezik Kossuth térnek. Mert a bujdosó katonák ott gyülekeztek, ebbe az erdőségbe menekültek, hol a császár elől, hol a grófok elől, hol pedig a szolgaságból, tehát a jobbágyságból menekült emberek gyülekeztek össze. Itt, ebbe az erdőségben telepedtek le.

Magyar Zoltán: Erdélyi népmondák 1. (Marosvásárhely, 2011)IV. Gyergyói népmondák

A Tatárdomb az egy tömegsír. Ott Puskás Klára, biztos, már hallottak róla, ugye ő egy olyan nő vót, aki ilyen látnokasszon vót, ő meglátta, hogy jőnek a tatárok. S nem vótak itthon a férfiak, mert ugye a török elleni valamelyik csatába el vótak vonulva a faluból, s ilyenkor a krími tatároknak vót az a feladatuk, a török szövetségeseknek, hogy felégessék a hátországot. És ez az asszon, ez a Puskás Klára megszervezte az ellenállást, meg is nyerte a csatát az itthon maradottakkal. És aztán erről van egy ilyen monda, hogy megölt nagyon sok tatárt, ő is személyesen, aztán hazament, kenyeret sütött, és hármas ikret szült. (Gyergyóremete)

Magyar Zoltán: Erdélyi népmondák 1. (Marosvásárhely, 2011)IV. Gyergyói népmondák