Giorgio Basta remetei szabad székelyei

1602 augusztus  7.-én keltezve született egy dokumentum, amely Giorgio Basta császári generális, Erdély katonai kormányzója által a császár hűségére esketett csík- és gyergyószéki   nemesek, lófők és szabad székelyek katonai összeírását tartalmazza.

Az 1601. január 21. és február 8. között tartott kolozsvári országgyűlésen a rendek Bastával egyetértve még a nemesek ellen fellázadt székelyek megbüntetését írták elő, de Báthory Gábor a goroszlói vereség (1601. augusztus 3.) után az 1601. december 31-én kiállított szabadságleveleiben a jobbágysorba jutott székelyeket „a paraszti és nemtelen állapotból” felszabadítja és a székely szabadosok közé sorolja, mentesítvén őket a jobbágyságukból fakadó adóktól és kötelezettségektől, persze azzal a feltétellel, hogy a szabados állapottal járó és az előírt fegyverzettel felszerelve hadi kötelezettségüket teljesítsék.

A Báthory Zsigmond szabadságleveleiben biztosított felszabadítás nem tartott sokáig. 1602. augusztus 23-án a Giorgio Basta császári generális parancsára összehívott medgyesi országgyûlés már egészen másként rendelkezett, előírta ugyanis, hogy az ős- és fejekötött jobbágy „minden helyeken és minden székekben az ő földesurának szolgáljon”. Ennek az országgyűlési határozatnak is a folyománya az ősszeírás, amiből idézünk. Fontos tudni, hogy a dokumentum a székelység történelmének egyik fontos fordulópontja: az 1602. évi medgyesi országgyûlés időpontja lett a perdöntő abban a kérdésben, hogy kit lehetett ugyancsak a jobbágyok közül ősjobbágynak számítani, s mint ilyet földesura szolgálatában hagyni, vagy kit kellett a jobbágysorba jutott székelyek közül visszaszerezni (recuperálni) a hadi szolgálatra kötelezett puskás gyalogok vagy darabantok sorába.

A lustra eredetijét a Bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv őrzi a Hungarica Allgemeine Akten 1602. augusztusa és októbere közötti időszakot átölelő Faszikel Nr. 142. első 67 lapján, két külön füzetben. A második füzet a 37. lappal kezdõdik, az előlapon a latin címmel és Giorgio Basta megjegyzésével.  Az 52. előlapon kezdődik a gyergyói lustra és zárul az 56. hátlapon a rendek szerinti összegezéssel és azzal a megjegyzéssel, hogy távollétük okán sokan „az hitre ki nem jöhettek". A Remetére vonatkozó adatok az 55. lap hátulján találhatók. A vékony spárgával összefűzött füzetben még van 11 üres lap, de a 67. hátlapon az összeírást végző iródeák kezétől eltérő kéztől származó keltezés: 7. Aug. 1702.

Természetesen a lista alig pár remetei nevet tartalmaz. Nem szabad elfelejteni, hogy egy alig létrejött, igen fiatal székely településről van szó, ezért a viszonylag kevés gyergyóremetei név.

Z. Lazlo Gierogj
Z. Antal Mihalj
Z. Tamas Daniel
Z. Lazlo Jstúan

A Z. a név előtt a szabad székely státusra utal: Z.= szabados, szabad székely

Eredetileg megjelent: Székely Oklevéltár IV. (új sorozat), Székely népesség-összeírások 1575-1627. 91. oldal
Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Demény Lajos, lektorálta Imreh István.
Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1997