Gyergyóremetével kapcsolatos érdekes információk a nagyvilágból.

Menekülés 1916 őszén

Mélik András honvédfőhadnagy már 1916 szeptember 2-án jelentette dr. Bernády kormánybiztosnak, hogy:

„Gyergyó Ditró és Remete községekben múlt hó augusztus 29-én és 30-án az ottan lévő nagyrészt román származású csendőrök és a trén fedezésére kirendelt mintegy zászlóalj cseh katonák együttértve boltokat, lakásokat, pincéket feltörtek, kifosztottak és az ott maradt lakosságtól állatokat, majorságot harácsoltak anélkül, hogy erről írást adtak volna. Ezzel kapcsolatban azt is jelentem, hogy ezen dolgok látására a községben maradt csőcselék is neki bátorodott és szintén hasonló módon garázdálkodott az ottan maradt gazdátlan otthonokban”.

Marosvásárhely város levéltára, Főispáni iratok, 2794/1916. sz.

Haragszol a nyúlra?

Vadászujság 1942Nem te vagy az első, egyesek jó szórakozásnak tartották durrogtatni rá, különösen húsvét után.

"Törvényhatósági út"

A Ditró és Gyergyóremete községek között lévő 1.7 km. hosszú községi utat a közgyűlés Pap Domokos kir. tanácsos előadói javaslata alapján a törvényhatósági utak közé vette fel. Ditró és Remete községnek régi és jogos kérését teljesítette a törvényhatóság ezzel, a melyért talán évtizedek óta küzd a két község. A kérdéses uton olyan kereskedelem bonyolul le, a mely után adóban az állam óriási összeget tesz zsebre, azonkívül jelenleg a Ditró és Remete községek között épült vasúti állomásokhoz mindkét község részéről az egyedüli hozzájáruló ut, ugy hogy az átvételnek megszavazása a törvényhatóság kötelessége volt

Csíkszereda. 1908. október 17. (Székelység, 1908. 42. szám)

Árvíz 1913

A Gyergyóremetét ért természeti katasztrófák sorában jelentős 1913. augusztus 30-i árvíz. Egy szokatlanul nagy és tartós felhőszakadástól felduzzadt Kőpatak romhalmazzá és sártengerré változtatta Csutakfalvát, Rétalját és a központot. 116 családnak 194 épületét és az összes hidat tönkre tette az ár.

Nagypéntek - Laczkó Vass Róbert

2017. Fotó: Marosán Csaba

valék siralom tudatlan
ebül éltem úgy ugattam
hogy itt hagytál tönkreverve
másról szólt a kettőnk terve

végemérhetetlen élet
nyomorít mint végítélet
érlel évszázadok óta
borzas középkori óda

pattanásig feszült álom
nem idill volt inkább járom
szabadságra csukló törvény
örve kínoz mint a köszvény

járnék talpig becsületben
meztelen ahogy születtem
de leplemmé lett a fényed
nesszosz-inged jaj megéget

hullafoltok így teremnek
nimbuszán az isteneknek
tűzkeresztség mózes bokra
feslik fel a horizontra

zöld remények termőföldjén
szurkot könnyezik a tömjén
füstölheted szentté magad
a boldogság beleragad

foglyul ejt mint a borostyán
csak én hullok át a rostán
hogy te tündökölhess megint
szertartásosságod szerint

meg hiába szégyenültem
csalni hozzád menekülem
s ha zülöttem szerelembe
téged sirattalak benne

nálad már nem ér a reggel
telve torkig sérelemmel
sikátoros vaksötétben
suhan az árnyékod éppen

köd előtted könny utánad
nem marad más csak utálat
s az a megveszekedettség
ami tőlem elrekeszt rég

bárkit illetsz belerokkan
szomjuhodhat a pokolban
pörkölődhet bőre ronggyá
legalább egy áment mondj rá

vagy a sodrás hordja messze
kapaszkodhat ha van mersze
szalmaszáltól szalmaszálig
míg a tenyere szétmállik

s ahogy elernyed a szándék
a levegő már ajándék
önmaga mélyébe sülyed
vesztében is elkerüljed