Az Isten, mikor az embert megteremtette, haj nélkül teremtette, kopac volt. S akkor vegyítettek valami oldatot Szent Péterrel, mert ő volt a jobbkeze.
Mer csúfak voltak az emberek haj nélkül. S ahogy mentek a csóró emberekhez, mer lélek nem volt bennük, csak éppen meg voltak teremtve, nem tudtak menni, akkor az Isten azt mondta Szen Péternek, hogy kenje be őket ott, ahol ő mondja, hogy legyen hajuk. Akkor először a nőt érték el, s megkenték a fejit, s a hóna alját s a nemi szervét, hogy ott legyen haj. S akkor a Szen Péter megharagutt, mer neki csak a fejin volt haj, meg a hónya alatt, egyebütt nem. S ahogy megharagutt, észrevette az Úr Isten, hogy meg van valamiér sértődve, aszonta a Szen Péternek, hogy álljon eleibe. Akkor aszonta, hogy ad reá egy büntetést ezért. Megkente a bajuszát és a szakállát. S még akkor sem volt a Szén Péter megelégedve, erre az Úristen megharagutt, visszamártotta az ecsetet és bekente a nemi szervét neki is. Így lett aztán a férfinek több helyen a szőrzet, mint a nőnek.
Folklór Archívum 1. (1973) Nagy Ilona: Eredetmagyaráző mondák (Gyergyóremete, 1968.)
