Lassan közeleg a gombaszezon, benne az örök kedvenccel, a rókagombával. Gyerekkoromban a nyár elmaradhatatlan része volt, kerestük és szedtük mindenfelé, a szokásos útvonalunkon. Rőkagombához leginkább a Bükk útja-Kelenckő mezeje-Juharos útvonal vált be, de a Limbus-Gergévesze környéke is tartogatott kellemes meglepetéseket. Ezt különösképpen szerettem, mert a közel tíz kilomáteres gyaloglás után az első pihenő a Limbusban található ersészház tornáca volt. Erdész nagybátyámnak köszönhetően bejárásunk volt oda. Felejthetetlenek az augusztusi ködből kiszabaduló Gyergyói medence emlékképei.

A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea L.) az a vadontermő gyümölcsfaj, amely a sajátos domborzati viszonyoknak, termőhelyi adottságoknak köszönhetően jól képviseli az erdélyi vadnövénygyűjtés hagyományait, jelenlegi helyzetét. Az erdélyi populációival kapcsolatos román és magyar szakirodalom meglehetősen szegényes, az állományok helyéről, nagyságáról, számáról kevés a fellelhető adat, mindössze egy-két szerző publikációira lehet támaszkodni. A beltartalmi összetevők és ezek egészségvédő hatásával kapcsolatban is alig néhány említést tartalmaz az irodalom. Ugyanakkor a külföldi szakirodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a vörös áfonyában található polifenolok (katechinek, fl avonoidok, antociánok), szerves savak (aszkorbinsav, benzoesav, urzolsav, szalicil-sav stb.), fémkomplexek és egyéb összetevők számos emberi egészségre gyakorolt hatással rendelkeznek. Ezek közül a legfontosabbak: protektív hatás kardiovaszkuláris megbetegedések esetén), gyulladáscsökkentő hatás, daganatos betegségek elleni védelem, antibakteriális, antivirális és gombaellenes hatás, vércukorszint-csökkentő hatás, a retina sejtjeit védő, és gyomorfekély esetén kuratív hatás. Ismert továbbá a növény asztmaellenes és májvédő hatása, valamint szabad-gyökök elleni védelemben való hatékonysága.

Nem ismerős a név? Nem csoda, ez egy Gyergyóremetén, 1966-ban gyűjtött tájszó.

Az Euonymus nanus  - magyarul kecskerágó - Európán kívül Ázsiában, részletezve: Nyugat-Kínában, Mongóliában, Tibet és Turkesztán területén, valamint a Kaukázusban fordul elő. A növény európai elterjedése a Kárpát-medencét és a Kárpátokon túli területeket érinti: Moldávia (Besszarábia), Ukrajna (Podólia), Románia (Kárpát-koszorú keleti széle).

Románia területéről az első adatok Bukovinából (Hormuzaki 1911: Breaza, 800 m-en, erdőtlen mészkő és szerpentin talajon), Moldvából (Petrescu 1922–23: Balteni, folyóparti láperdőben), és ismét Bukovinából származnak (Topa 1928: Rogojesti, éger-fűz liget erdőben). A Kárpát-medencéből legelőször Boros Ádám közölte (1942) a Gyergyói-medencéből (pontosabban Gyergyóremete határából, a Csörgő-, Bakta- és Román-patakok völgyéből).