Balin - Aspius aspius
A helyi horgászok egyik kedvenc faja, a csuka mellett az egyik legkeresettebb zsákmányhal Gyergyóremete vizeiben. Érdekességként fontos megemlíteni, hogy a helyi horgászzsargonban élesen megkülömnböztetik a fiatal példányokat - ezeket következetesen balintnak, balintkölyöknek nevezik, az igen ritka, kifejlett példányokat őnnek, ragadozó őnnek nevezik. Jellegzetes, sehol máshol le nem írt halásztechnikát használnak Remetén ezek kifogására, az un. telefonozást, aminek a lényege, hogy a két part közé kifeszített zsinárrál lógatják be a csalihalat, cserebogarat a víz felszínére. A balinkölykök kedvelt csuka-csalinak számítanak mozgékonyságuk és szívósságuk miatt. Tilalmi idővel védett faj!
RALF-RO - birtokrendezési projekt svájci tapasztalatok felhasználásával
Gyergyóremete ma egy, a vidék átlagát messze meghaladó ütemben fejlődő, modernizálódó nagyközség. Ennek illusztrálására talán a legjobb példa az a svájci segítséggel zajló projekt, amely nemzetközi szakmai sajtóvisszhangjából adunk kis izelítőt alább.
Tekintettel arra, hogy Romániában a lakosság több mint 40%-a a mezőgazdaságban dolgozik – ez az EU-n belül messze a legmagasabb az arányszám –, kézenfekvő volt, hogy az első Közép-Európai Tagosítási és Infrastruktúra-fejlesztési Projektet Romániában kell megvalósítani.
Több optimális helyi feltétel együttes jelenléte miatt esett a választás az erdélyi Gyergyóremete (Remetea) községre.
Az emberi zavarás futóbogarakra gyakorolt hatásának vizsgálata Erdélyben
Az emberi népesség növekedése és ennek következtében a tájhasználat átalakulása erőteljes hatást gyakorol az élővilágra. Az emberi zavarás nagymértékben hozzájárul a természetes élőhelyek degradációjához. A természeti környezet átalakul és ez a folyamat az itt élő közösségeket is veszélyezteti. A civilizációs hatások miatt kialakul egy természetességi gradiens, amelynek egyik végén a sűrűn beépített, utakkal gazdagon behálózott és emberi hatásoktól nagy mértékben terhelt élőhelyek találhatók, míg a gradiens másik végét az emberi hatások mértékének csökkenése és a természetesség fokának növekedése jellemzi.
Siketfajd - Tetrao urogallus
Siketfajd (Tetrao urogallus - Cocoş de munte - Auerhuhn - Western Capercaillie), fajdkakas, vadpáva, fekete madár: a fajdfélék családjába tartozó nagytestű (a kakas 85, a tyúk 60 cm; a kakas 3000-6500, a tyúk 2500-3000 g) madár, mely Európa-szerte a fakitermeléssel megbolygatott hegyvidéki erdőségekből, a természetes élőhelye megszüntével a 60-as évek végére kipusztult.
Ma már csak az Alpokban, a Kárpátokban és a balkáni fenyveserdőkben költ. Keleten a Léna folyóig előfordul. Nálunk a Kárpátok egész területén megtalálható a tűlevelű erdőkben, bár állománysűrűsége területenként igen nagy változást mutat. Olykor a vegyes erdőkben (luc- vagy jegenyefenyő és bükk) is megtalálható mint költőfaj. Egyes becslések szerint romániai állománya 10 000 példányra tehető. A párokra való állománybecslés aligha lehetséges, mivel a siketfajd kakasok poligámok, és az egy kakasra jutó tyúkok száma változó lehet. A költési területén állandó, nem vándormadár.
Életmódja rejtőzködő, nehéz rájuk bukkanni. Bogyókkal, rügyekkel, a fenyő tűleveleivel, hangyákkal és azok bábjaival táplálkozik. Télen fenyő-tűlevelekkel táplálkoznak. Néha egy egész fát megkopaszt a tűleveleitől. A rokonainál többet tartózkodik fán. Gyors szárnycsapásokkal repül, hosszú siklásokkal, de csak rövid távon.
Csupán az ivari ciklusban (magyarul: dürgéskor) van esélyünk fellelni és hosszabban megfigyelni, ugyanis rejtetten él.
A hímek csak a nász idején válnak óvatlanná.
A násztánc hajnali halk dallal veszi a kezdetét. Olyan, mintha fát hasogatnának, egyre gyorsuló tempóban, s befejezésnél mintha csak egy üvegből rántanák ki a dugót. Végezetül a szeme körül piros bibircses kakas elkezd köszörülni. Dürgéskor, köszörülés közben süket, ugyanis a fejébe száll a vére és így a hallójárat hátsó falán elhelyeződött, a vértolulás folytán erősen megduzzasztható redő is, másrészt pedig a szájtátogatás következtében az alsó állkapocs hátsó csontnyúlványa is elzárja a fülnyílást. Innen a siket név. Ahogy azonban a csőrét összecsukja, ismét élesen hall.
Dürgéskor annyira leköti őket az udvarlás, hogy se látnak, se nem hallanak. Ez az időszak április-május között következik be, s minden nap virradattól napnyugtáig tart.
A tojó fenyőtuskó mellé v. áfonyabokorba rejti a fészkét, amelyben az 5-12 tojását 26-29 napig üli meg.
A tojások relatíve kicsik (58x42 mm), a súlyuk 50 g. A színűk sárga, barna foltocskákkal. A fészekhagyó fiókák 14 napos korukban repülnek, 3-4 hetes korukban pedig már önállóak, de őszig együtt marad a család.
Az első tollruhájuk barna pikkelyes, s a következő tavasszal a kakasok már udvarolnak a jércéknek és a tyúkoknak.
Jellemző, hogy 18 farktolluk van, egyenként 320-360 mm hosszal. A szárny 380-408 mm.
A tojó mindössze 650 mm nagyságú, 190-205 mm farokkal és 295-312 mm-es szárnyhosszal.
{youtube}w9pJIbQ2umo{/youtube}
{gallery}stories/fauna/fajd/{/gallery}
{loadmoduleid 179}
Az Euonymus nanus - magyarul kecskerágó - Európán kívül Ázsiában, részletezve: Nyugat-Kínában, Mongóliában, Tibet és Turkesztán területén, valamint a Kaukázusban fordul elő. A növény európai elterjedése a Kárpát-medencét és a Kárpátokon túli területeket érinti: Moldávia (Besszarábia), Ukrajna (Podólia), Románia (Kárpát-koszorú keleti széle).