Beismerem, nem hallottam használni a szót gyerekkoromban. Pedig tősgyökeres remetei...
Bartos Tibor Magyar szótár: egymást magyarázó szavak és fordulatok tára, 2002-ben a Corvina könyvkiadónál megjelent kötetében a 460. oldalon idézi az 1748-ban Gyergyóremetén feljegyzett mondatot:
A patak folyamját hagyák naphalatra határnak.
Akinek (esetleg) le kell fordítani:
Az Erdélyi Hivatalos Értesítő 1868-as kiadásában tatáltam egy érdekes hírdetményt, tele dülőnevekkel. A hírdetmény bizonyos Veres Mihály remetei lakos hagyatékának az elárverezéséről szól, a birtoktestek felsorolásában a dűlőnevek és a szomszédok is fel vannak sorolva. Most csak a dűlőneveket mazsoláztam ki, egy régebbi cikk (Gyergyóremete helynevei) kiegészítéseként.
A nagyközség a Gyergyói-medence északnyugati részén, a Görgényi-havasokhoz tartozó Fancsal és Mezőhavas hegységek keleti lejtőjén terül el. A helységen átfolyik a Maros, de a község nagyobbik része a Maros mellékfolyójának a Kőpatak mentén terül el. Első írásos adata viszonylag kései: 1567: Remete (SzékOklSz. 18, 43). Hivatalos román neve: Remetea.
A Remete helynév személynévként is előforduló m. remete ’a világtól elvonultan élő személy’ jelentésű főnévből keletkezett.
Azt hittétek, hogy büntetlenül, jogszerűen használhatjátok a Gyergyóremete helynevet?
Nincs remetei, aki ezt a nótát ne ismerné. De szerintem olyan sokan azért nem gondolkodtak el azon, honnan is jön ez a név. Eszenyő, és kész. Olyan jó remetei szó... Vagy nem?
Tudós nyelvészek kiderítették, hogy nem egészen, először is a magyar nyelvterületen több Eszeny, Eszenyő helynév is van. Másodsorban mi csak átvettük, ugyanis az Eszenyő szó eredetileg a szláv "jaszeny", "jaszenyev" szavakból származik. Eredetileg kőrist jelent.
Sebaj, nekem csak a sáté jön be, mindegyre... na meg a nagy csatangolások, a 18 vízimalom, gatter és ványoló, az ívó paducok, a zsinór végén ficánkoló pér.
A kőrist pedig meghagyom a nyelvészeknek.
A Magyar Nyelv (a Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóírata) CIII. évfolyamának első számában (2007 március) a különfélék rovatban megjelent cikkében ( Helynévmagyarázatok, 111. oldal) Kiss Lajos az alábbiakat írja: