Egyike az ótörök jövevényszavainknak (itt jegyzem meg, hogy rengeteg a hasonló eredetű, állattartásra vonatkozó szavunk), eredetileg öväč > ma. üvecs.

Az 1862-ben megjelent Czuczor Gergely - Fogarasi János féle, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készült A magyar nyelv szótára c. lexikon szerint:

ÜVECS, fn. tt. üvecs-ět. A gyergyai és felcsiki székelyeknél Kállay Ferencz szerént esztendős nőstény bárány, Kriza J. szerént két éves fekete (csak fekete?) bárány. Talán vagy az ünő szóból módosúlt, mintha volna ünecs, vagy am. évecs az az éves. Másképen szintén Kriza J. szerént Maros- és Háromszékben: kirlán (éves bárány), Udvarhelyszékben: mióra.

Saját emlékeim szerint egyértelműen egy éves körüli nőstény fiatal, még nem ellett juh értelemben használták, használják Gyergyóremetén.

n. József Erdély részére kiadott erdőrendtartásának 9. pontja a fa döntésénél a fűrész használatát szorgalmazta. A fejsze alkalmazásának korlátozását a rendtartás az alábbiakkal indokolta: “Hogy ha továbbá a fejsze helyett fűrésszel vágatik a fa, mind a munka könnyebb, mind a fában sokkal több haszon lesz, mert midőn a fák vággattatnak, darabonként a forgács szélyel szökdesvén, sok semmiben mégyen és vész el belőlük.”

Több mint kétszáz év telt el a rendtartás jóindulatú ajánlásai óta. Akétkezei erdei fűrész, a székely harcsafűrész elterjedése azonban nagyon lassú folyamat volt, térhódítása csak a két világháború között tetőzött. Napjainkban pedig már megint alig használatos, mert a benzinmotoros láncfűrész vette át helyét, de a fejsze továbbra is az erdei munka nélkülöz hetetlen eszköze maradt.

“Fészi” -Fejsze, 1/tábla, 2/orra, 3/sorka, 4/éle, 5/foka, 6/nyaka, 7/nyele /Erdőlni egy fejszét vittek. Neve is innen származott: erdőlőfejsze. Nem azért, mintha nem tudtak volna a többféle fejsze nyújtotta előnyről, de a munkába menő erdei munkásnak még a rönkmozgatáshoz szükséges “nyisztor”-t (emelőkarót végén vaspapuccsal) és a súlyos “pakk”-ot is kellett cipelnie.

Prémondázás [a heti élelmiszer-vételezés] után teljes lett a havasoló ember [erdei munkás] pakkja. A kitömött átalvető [vállon kétfelé átvetve hordott tarisznya] mellé vállra került a fahúzócsákány [capina], ennek nyelére húzva a karéjba kötött keresztvágófűrész [erdei fűrész] és a csákány nyelét tartó karra akasztva a fejsze. Ilyen megterheléssel cammogtak fel a patakok mentén a havasi munkahelyekig.”

Az erdőlő fészi a döntésen kívül a gallyazáshoz -az ágnyeséshez- is alkalmas kellett, hogy legyen, mert tudott dolog volt: “csapoláshoz akármilyen fészi nem jó, a csapolófészi nek [gallyazófejszének] keskeny a lapja”: “csapolni [gallyazni] nem lehetett nagy fészivel, mert összehasadt az ember keze”.

A fentiek is már azt érzékeltetik, hogy a székelynek nem csak egy fejszéje volt. Erről tanúskodik -ismét- az a gazdag terminológia is, melyből kivonatosan - az erdei faragás eszközeit mellőzve az alábbiakbann idézünk:

• féligelő fejsze, ezzel döntöttek. A döntő fejszét hívták még nagyfejszének, ródaló fejszének, róvófejszének  stb.
• ródaló fejsze sem volt mindig csak döntő fejsze. Az erdei fűrész /keresztvágófűrész/ megjelölése előtt ezzel darabolták a ledöntött fát. Haáz Ferenc könyvében daraboló fejszének is nevezi.  Idézhetjük Oroszhegyi Mihály versének 68 76-ik szakaszának első kél sorát is: "Midőn sok járással azokat [a zsindelynek való fát] feltalállyák, /Ródaló fejszével az után levágják,” 
• favágó fejsze. Régi elnevezés: “ 1626 : Egy jó öreg favágó fejszét harminczkét p. ”
• csapozó- , csaplófejsze  a gallyazó fejsze székelyföldi elnevezései.

Erdészettörténeti Kőzlemények 11.szám 1993

Gyerekkorom kedvenc kerti növényeinek egyike. Mint sok minden másban, ebben is nagyanyám a ludas, a konyhakertjében külön erre a célra, a kert szélébe ültetett egy sort, tótrépával váltakozva. Nem véletlenül, nekünk, unokáknak volt szánva, szándékosan olymódon ültetve, hogy könnyen csemegézhessünk belőle, anélkül, hogy káty tettünk volna a veteményben.

Csicsóka néven közismert, de az 1862-es Czuczor - Fogarasi féle Magyar Nyelv Szótára is tudja, hogy:

TÓTRÉPA, (tót-répa) ösz. fn. A székelyeknél, különösen Marosszékben, am. csicsóka (Kriza J.).

„Inspektor" az általánosabb neve a „határbírónak". Két „határbíró" van, egyik „az alsó", másik a „felső határból." ők lóháton járva ellenőrzik a határt. A „határpásztorok" az ő felügyeletük alatt állnak. Ezek vigyáznak a vetemények épségére, és meggátolják a lopásokat. Ha a havasról letéved valami állat, azt a határrész szerint illetékes inspektor „hajtókertjébe" terelik. Ott tartják addig, míg a gazdája ki nem váltja. — „Erdőpásztor" az erdőkerülő neve. Erdeje majd mindegyik gazdának van, de külön erdeje van a „közbirtokosságnak" is. Ennek jövedelmét az elbeszélő szerint „megeszik a tanácstagok". A befolyt jövedelmet közcélokra fordítják.

A juhokat a rokonok közösen adják ki egy-egy havasra. Ugyanígy tesznek a marhákkal is. A „rokonok" választanak „főgazdát", aki a közös ügyeket intézi és vezeti.

V. Szabó Bálint, rk. fm. 1923, Gyergyóremete.

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Kőpatak,

Martorka-patak,

Eszenyő-patak,

Csinód-Nagy-pataka,

Bakta-pataka,

Kő-pataka,

Kecskekő-pataka,

Nagyrét,

Mály-patak,

Szobásza-pataka,

Tamáspatak,

Gáborkútja-pataka

Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)1. füzetRövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Tarisznyás Márton "Gyergyó történeti néprajza", 155. oldal:

"A gyerekek is szívesen keresték fel a malmokat, mert a zúgó alatt jól lehetett fürödni, télen pedig a jégen isánkodni, csúszkálni. Emellett a malmok működése és szerkezete is vonzotta őket, különösen akkor, amikor a gépek oly ritkák voltak. Hatásuk a gyermekjátékokban is megnyilvánult. Még 1940 körül is a kis hegyi csorgók közelében gyakran lehetett látni kis, 10—15 cm hosszú vízkerekeket, melyeket gyermekek készítettek (faágakból tengelyt, fakéregből labodákat), hűségesen utánozva a nagy malmok vízkerekeit. Egy másik, sokkal egyszerűbb formája volt ezeknek a játékoknak a tengelyre keresztalakban elhelyezett 4 kis lapát, melyeket szintén labodának neveztek és amelyeket a legkisebb csorgók 20—30 cm-es esése jól működtetett. További tanulmányozást igényel, hogy ezek a gyermekjátékok nem őrzik-e egy ma már feledésbe ment vízkerékforma emlékét."

Annyit fűznék hozzá, hogy gyerekeimnek, majd unokáimnak én is készítettem, többször is ilyen labodákat. Hija, hát igen, aki ivott az Eszenyő vizéből, arra "ráragadt" valami a molnár mesterségből!

havasi pásztor, vándor pásztor - Remetén általában a felfogadott román pásztorokat hívták így.

"Remetének határán, a Kereszthegy északi oldalán fehér porlókő és ugyanott sok csillámkő, úgynevezett macska-arany található. E porlékony fehér kőzet porczellán gyártáshoz alkalmas anyagot szolgáltatna, de nem hasznosítják."

Vitos Mózes:

Adatok csíkmegye leírásához  és történetéhez

Csíkmegyei Fűzetek, 1894, Csíkszereda

Ha van igazi, csaknem kizárólag gyergyóremetei családnév, akkor a Portik mindenképpen az. Íme egy kis névtörténet és lehetséges magyarázat a név eredetére, az Erdélyi Magyar Adatbankból.