A Kriza Társaság Kolozsvár on megjelent, 1998-es Évkönyvében (6. évkönyv) Takács György tett közzé egy érdekes tanulmányt „Menyországba' csendítének..." Hárompataki csángó imák címmel. Érdekessége, hogy a címadó ima, az adatközlő szerint, gyergyóremetei származású:
Gyergyóremetéhez kapcsolódó néprajzi adatok
Újév napján egész délelőtt jöttek a házhoz a búzahintezők:
Ez az új esztendő nagy bőségben folyjon,
Szomorúság a házukra ne szálljon,
Hanem a jó Isten sok jókkal megáldja,
Égi harmatjával házát virágozza,
Jézus neve dicsértessék!
Búza helyett árpát hintettek, mert csak ennek voltak bővében.
A zabhintés ott van Gyergyócsomafalva, (Ciumani), Gyergyóalfalu (Joseni), Gyergyóremete (Remetea) Székelyvécke (Vetca), Tekerőpatak (Valea Strimba) újévi hagyományai között is: fiúgyerekek házról házra járva köszöntőt mondanak, miközben zabot hintenek szét.
Eredetileg megjelent: Bálint Sándor: KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD - A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest: Neumann Kht., 2004
Lénárd, másként Leonárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje. Tisztelete a közép-európai, főleg alpesi katolikus néphagyomány legarchaikusabb rétegeiben gyökerezik. Élete elvész a jámbor legendák világában. Biztosan csak annyit tudunk róla, hogy remeteként a VI. században élt Limoges környékén.
Lénárd a bajor – osztrák szakrális tájnak kiváltképpen tisztelt szentje. Kultuszát Andree szerint különösen a ciszterciták terjesztették, akiknek e táj egykorú mezőgazdasági élete sokat köszönhet. Lénárdnak sokféle patronátusa volt: beteg emberek és állatok orvosa, rabok, kovácsok, pásztorok védőszentje. Legendája szerint azt a kegyet kérte a királytól, hogy minden rabot, akit a börtönében fölkeres, engedjen szabadon. Tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző. Bod Péter megjegyzése szerint olyan kegyelmére méltóztatta volt Isten Lénárdot, hogy ha a foglyok ő róla megemlékeztek, s néki könyörgöttek, elromolván a vas bilintsek, megszabadultak…
