Érdekes dolgokat hoz szembe néha az Interneten áramló információ folyam. Ma például gyermekkorom egyik legendás alakja jött szembe, fapapucsban. Szerintem mindenki ismeri, aki egyszer is figyelmesen szétnézett a temetőbe menet, sírja az ösvény bal oldalán, mintegy húsz méternyire a temetőkaputól látható, Remetén meglehetősen szokatlan módon a feliratos oldalával a kereszt hátán, az arra járók felé fordítva. Szintén szokatlan dolog volt abban az időben, hogy kép is van a felirat mellett.
Ő nagyapám unokatestvére, aki végig járta a keresztény világ legfontosabb, gyalog elérhető jeles helyszíneit, zarándokhelyeit a Szentföldtől Satiago de Compostelláig. Én leginkább arról imerem, hogy nagyanyám egyik visszatérő bánata az volt, hogy a nagyapámat az ünneplője zsebében felejtett , rózsafából készült rózsafűzérével és imakönyvével együtt temették el, amiket a Gyuri bácsitól kapott amikor az hazatért a Szentföldről. Évekig azt hittem emiatt, hogy a rózsafűzér attól kapta a nevét, mert rózsafából van. De lássuk a korabeli tudósítást, Szegedről: