A bika a templom tornyán

Fű nőtt az egyszeri falu temploma tornyán. Tanakodtak az emberek, mit tegyenek azzal, hogy kárba ne vesszen. Végre is azt határozták, hogy felhúzzák oda a falu bikáját és lerágatják vele.

Felmentek tehát a toronyba, onnan egy hosszú kötelet eresztettek le, alul rákötötték a bika nyakára és húzni kezdték felfelé.

A szegény bika fuldoklása közben a nyelvét is kivetette. Amikor ezt meglátták, örömmel kiáltozták:

– Húzzad komé, látod-e hogy kívánja, még a nyelvét is nyújtja utána!

(Molnár Károly gyűjtése. Gyergyóremete, Csík m., 1916; Berze Nagy 1961: 151.)

 

Isten belerúgott a lúganéjba...

A vízözön után megindult az Isten egy jó emberivel, már nem tudom kivel. Ahogy értek valamilyen tárgyat, abból mind teremtett egyféle nemzetet az Isten. S már kezdték számlálni, hogy mán minden nemzetet teremtettek, csak magyart nem. Vitatkozásba jöttek a társával, mer a társa nem akarta, hogy magyart teremtsenek. Azt mondta a társa, hogy a magyar büszke, káromkodós. Az Isten nem fogadott szót, oszt elérték a lúganéjt. S az Isten belerúgott a lúganéjba s kiugrott belüle egy félrecsapott kalapú magyar s egyet káromkodott és azt kérdezte az Istentül, hogy hol az igazolvány.

Így lett a magyar és olyan büszke lett, mint amilyen vót.

(Gyergyóremete, Csík m.; Nagy I. gy. 1968)

Miért teremtette az Isten a cigányokat?


Ez az 1968-ban Gyergyóremetén gyűjtött szöveg  a maga naiv módján megfogalmazza az eredettörténetek mélyről jövő indítékát: azt a szükségletet, mely minden társadalomban arra készteti az embereket, hogy hierarchikusan felosszák, illetve osztályozzák a világ jelenségeit és önmagukat. [...] A feketeséggel együtt jár a koldussors, a kéregetés, amely így legitim tevékenység lesz, biztosítván a társadalmi különbséget azok között, akik adnak, és akik kapnak. Ez a mese tehát a javak elosztásának és újraelosztásának, valamint a társadalmi státusok alakulásának kereteit és koncepcióját fogalmazza meg eredeti módon.

Áldja meg az Isten - Kerényi, 1943

kerenyi

1. Áldja meg az Isten
Azt az éldesanyát,
Aki katonának
Neveli a fiát.

2. Húsz évig neveli
Világ pompájába,
Húsz év után pedig
Öltözteti gyászba.

3. Verje meg az Isten
A mészáros bárdját,
Mér vágta el szegény
Kicsi borjú lábát!

4. Szegény kicsi borjú
Lábán nem tud járni,
A székej katonának
Hátán kell hordozni.

Gyergyóremete (Csík), Borbély Bartis Ferencné (68).

Kerényi, 1943. VII.

A Magyar Népzene Tára 10. - Népdaltípusok 5. (Budapest, 1997) Dallamok - Tunes C. Típus (229-247.) 243

Gyergyóremete eredete

János Zsigmondnak volt egy bal kézről született fia, akit ezért a királynő elől rejtegetni kellett, és ezért György barátra bízta, hogy a domonkosoknál, a zárdában bent neveljék a gyermeket, s tartsák titokba mindaddig, amíg maga mellé veszi. Akkor, mikor, kérem szépen, mint apródot maga mellé vette György barát, az udvarában volt. Felszolgálás közben a beszélgetésből kivette az apród, hogy róla van szó, hogy róla beszélgetnek, és nem kedvező a beszélgetés, s meglépett egynéhány katonával, eltűnt az udvarból. Itt, kérem szépen, aztán itt tűnik fel. (...) Ennek a nevit úgy tudjuk, hogy Kendeffy Bonifác. S itt, kérem szépen, feltűnt, mint ferences barát. A Maros völgye járhatatlan volt itt keresztül, olyanannyira, hogy gyalogösvény is csak úgy volt, hogy minden esztendőben bojtot raktak le, s fődet raktak rá, hogy magasabban legyen, mint a láp szintje, mert egy nagy láp volt ez az egész völgy. Egy nagy őserdő volt itt, levonult a lápig. A hadiút a túlsó oldalon ment. S a barát itt telepedett le. S onnan alakult Gyergyóremete.

Magyar Zoltán: Erdélyi népmondák 1. (Marosvásárhely, 2011)IV. Gyergyói népmondák