E földet megtartjuk még,
leborotváljuk szárnyát.
Húst vetünk a kutyáknak és
ima lesz az eső.
Hétköznapi, mint egy
varrógép kattogása.
Szederág hajlik,
kőből van az ég.

Mert ha van, akkor lehet, hogy remetei vagy !

A hatvanas években divatos volt a fiatalok és az értelmiségiek körében a baszk sapka. Naná, hogy az volt, Fernandel is azt viselte. '77-ben már be is lehetett gyűjteni: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai Márton Gyula, Péntek János, Vöő István, Kriterion, 1977

Szerelmes földem te,
kapálatlan, tar gyep,
ebek harmincadja,
vad törpék, tündérek
festett pavilonja,
szemeink gödrébe
rejtett katakomba,
rőt tűznek hajléka,
s halántékseb rése,
agyam körül búgó-
csigák keringése.

Gondolom, senkinek sem megy újdonságszámban, hogy Remetén sok örmény is élt-él mind a mai napig. Legtöbbünk nem tette fel magának a kérdést, honnan és mikor kerültek ide. Íme, egy érdekes adat, ami segít tisztázni ezt a kérdést! Az adatok szerint az 1672-es lengyel-török háború elől menekülve hagyták el szülőföldjüket és kis kitérő után, 1668-ban költöztek át Moldvából. Eredetileg Lengyelországba indultak, de a tervüket megváltoztatták, amikor kiderült, hogy Lemberg örmény püspöke a bevándorlók katolicizálására kötelezte el magát, a menedékért cserébe. Ezért döntöttek úgy, hogy inkább a multikulturalitásáról, felekezeti-vallási türelméről ismert Erdélyt választják új hazájuknak.

Az adatsor eredetileg megjelent itt: Integrating minorities: traditional communities and modernization, by Agnieszka Barszczewska - Lehel Peti, Kriterion, 2011, Kolozsvár, 38. oldal