Furcsa élményekben van része néhanapján a magamfajta kutakodó embernek. Sokszor nem tudom, nevessek-e, sírjak-e, bosszankodjak, vagy csak a korszak, a "korszellem" számlájára írjam a megtalált írásokat, riportokat. Így jártam ezzel az 1957 májusában a Művelődés májusi számában megjelent riporttal is. Több dolog miatt is érdekes az egész, az először itt megjelenő"szórvány-ipar", "szórvány-gyárak" kifejezés majd tíz éven át volt a romániai magyar (kultúr)propaganda kedvenc szófordulata, a munkás-paraszt "egymásraborulás" zsargonjának jellemző eleme. Másrészt amikor anyira eszméltem, hogy kezdtem meg- és kiismerni a körülöttem zajló életet a riport szereplőinek tekintélyes hányada már szintén "cserbenhagyta a közösséget", nem maradt meg közülük csak pár, tiszteletre méltó, megbecsült ember. Harmadsorban személyes érintettségem is van a dologban - na nem, nem az hogy én is szerepeltem azon a bizonyos színpadon, hanem az, hogy szüleim éveken, évtizedeken át, minden hivatalos tisztség és ellenszolgltatás nélkül végezték azt a kultúra-szervezési munkát - beleértve az amatőr színjátszó csoport létrehozását és működtetését is - , ami a pártalapszervezeti titkár elvtársnak, a klub-igazgató feleségnek, a nagy zenebarát, szovjet iskolákban kupálódott mesterből lett mérnöknek és társaiknak nem sikerült. 

Rég volt, tán igaz se volt. De azért érdemes elolvasni!

Mélik András honvédfőhadnagy már 1916 szeptember 2-án jelentette dr. Bernády kormánybiztosnak, hogy:

„Gyergyó Ditró és Remete községekben múlt hó augusztus 29-én és 30-án az ottan lévő nagyrészt román származású csendőrök és a trén fedezésére kirendelt mintegy zászlóalj cseh katonák együttértve boltokat, lakásokat, pincéket feltörtek, kifosztottak és az ott maradt lakosságtól állatokat, majorságot harácsoltak anélkül, hogy erről írást adtak volna. Ezzel kapcsolatban azt is jelentem, hogy ezen dolgok látására a községben maradt csőcselék is neki bátorodott és szintén hasonló módon garázdálkodott az ottan maradt gazdátlan otthonokban”.

Marosvásárhely város levéltára, Főispáni iratok, 2794/1916. sz.

Nem te vagy az első, egyesek jó szórakozásnak tartották durrogtatni rá, különösen húsvét után.

A Ditró és Gyergyóremete községek között lévő 1.7 km. hosszú községi utat a közgyűlés Pap Domokos kir. tanácsos előadói javaslata alapján a törvényhatósági utak közé vette fel. Ditró és Remete községnek régi és jogos kérését teljesítette a törvényhatóság ezzel, a melyért talán évtizedek óta küzd a két község. A kérdéses uton olyan kereskedelem bonyolul le, a mely után adóban az állam óriási összeget tesz zsebre, azonkívül jelenleg a Ditró és Remete községek között épült vasúti állomásokhoz mindkét község részéről az egyedüli hozzájáruló ut, ugy hogy az átvételnek megszavazása a törvényhatóság kötelessége volt

Csíkszereda. 1908. október 17. (Székelység, 1908. 42. szám)