bányamérnök
(Gyergyóremete, 1882. dec. 19. - Budapest, 1938. márc. 6.)
Oklevelét 1907-ben a selmecbányai főiskolán nyerte. 1912-ben Kolozsvárott magánmérnöki irodát nyitott és Erdély apró ércbányáit szövetkezetbe tömörítette; utóbb saját bányavállalata volt. Nagy érdemei vannak a Vértes és Bakony hegység országos kincset jelentő bauxittelepeinek (Gánt stb.) felfedezésében és feltárásában.
1922-23-ban megszerezte magának a bányajogosítványokat, ezeket a későbbi Bauxit Trösztnek eladta. Újabb kutatásainak befektetései anyagilag tönkretették. 1934-ben kidolgozta és könyvben ismertette a budapesti hévvizek hidrológiai rendszerét. 1935-ben a Velencei-hegységben végzett érckutatásokat, de anyagiak híján nem tudott eredményt elérni. Kidolgozta a Velencei-tó rendezési tervét. 1936-ban a Balaton holtterületeinek megszüntetésére és a Sió-csatorna hajózhatóvá tételére dolgozott ki újabb terveket.
Fennmaradt könyve: "Budapest fürdőváros" alapjai (Székesfehérvár, 1936).
Irodalom:
- B. J. emlékezete (Bány. és Koh. L., 1938);
- Egy álmodozó bányamérnök (Népszabadság, 1961);
- Környei Elek: Egy álmodozónak hitt bányamérnök a magyar bauxitbányászat születésénél (Magy. Nemzet, 1963).
Dokumentumok
- Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (MEK)
- Csáky Károly: Jeles elődeink (MEK - PDF)
- Balás Jenő mérnök, kutató élete (A csutakfalvi Balás Jenő Általános iskola)
- Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum (Hungamosz)
- Varga László: Szép hazánkat járva - A darvas-tói bauxitlencse (Élet és Tudomány - Sulinet)
- Életrajzi Lexikon, Veszprém megye érdekében dolgozó mérnökökről és alkotásaikról (Mérnök)
