történész, író
(Gyergyószentmiklós 1908 -1995 )
Gyergyószentmiklóson született, de a család gyergyóremetei származású. Budapesten, Párizsban és Berlinben tanult. Ügyvédi diplomát szerzett 1931-ben Budapest tiszti ügyészségénél helyezkedett el. 1947-ben főügyész helyettes. Fővárosi szolgálata alatt szakkönyvet írt a kisajátítási jogról. 1947-ben három kötetben megírja Erdély jogtörténetét.
Számos nemzetközi kongresszuson tartott jogtörténeti előadásokat. 1963-tól a Tanácsi Építő felelős lapszerkesztője. Műfordító munkája is jelentős. Csaknem száz nyelv irodalmából jelentek meg versfordításai. Gyergyói ihletésű meséit székely nyelvjárásban írta. Legjelentősebb munkája a Székelyek nyomában című műve. Társszerzője a Székely Művelődés évszázadai, az Utazások Erdélyben és a Panoráma Románia Útikönyvének.
Alapító tagja az 1983-ban alakult Budapest és környéke Székelykörnek. 1996-ban a remetei Cseres Tibor Közművelődési Egyesület és a Budapesti Székelykör írói, történészi munkájának elismeréseként emléktáblát helyezett el a gyergyóremetei községi Művelődési Ház épületén.
Egyik jelentős munkája, ami sajnos nem kapott nálunkfelé elg figyelmet: Dr. Balás Gábor szerk.: Székelyek útja a hargitai tájról. Közlekedési Dokumentációs KFT. 1997. Budapest. Erről egy összefoglalót olvashattok ezen az oldalon, Székely életek címmel.
