Dr. Hollanda János

remetei plébános

Gyulafehérváron végzett teológiát, majd Budapesten doktori címet szerzett. Az első világháború idején saját kérésére küldte a püspökség a keleti frontra, ahol tábori lelkészként tevékenykedett a háború végéig.

Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök helyezte Remetére 1919 februárjában. 1940 novemberéig vezette az egyházközséget. Ezzel párhuzamosan, mint esperes, a püspökség megbízásából ellátta Gyergyó hitoktatásának felügyeletét. Nagy gyakorlati készséggel rendelkező, bátor, a visszalépést el nem fogadó, ugyanakkor mindenkit megnyerő modorú, diplomáciai érzékkel megáldott ember volt. Bár elődjének, Kiss Dénes plébánosnak két káplánja is volt, Hollanda plébánosnak 1919 és 1924 között egyedül kellett végeznie a lakosság lelki gondozását. 1919 nyarán a román hatalom rövid időre felszámolta az állami iskolákat. Hollanda visszaállította a felekezeti oktatást. A plébánián és a kántori lakásban létesített osztályokat. Kijárta, hogy a tanítók fizetésének egy részét a kolozsvári Római Katolius Statusz biztosítsa, a többit ő pótolta saját jövedelméből és kisrészt egyházi adóból.

A négy évig tartó világháború a lelkekben is éreztette kegyetlen hatását. A hitélet meggyengült, megbomlott a társadalmi rend, a tekintély tisztelete alábbhagyott, az embereknek nem volt jövőképük. Ezt használták ki a különböző szekták. A Marosvásárhelyről irányított millenista szekta valóságos központot alakított ki Remetén. A helyzet felszámolására Hollanda plébános gyakori missziókat szervezett, nagyhírű misszionáriusok meghívásával - Réthy Apolliner, Ruklu Taczinius, Lukács Manszvét, Szélyes Dénes stb. Egy-egy misszión (egy hét) 3000 – 4000 ember is részt vett. Eredményként végül a lakosság haragja űzte el a millenistákat a községből.

Az I. világháborúban elpusztult harangok helyett újakat öntetett.

1926-ban felépíttette a jelenlegi plébánia épületét, restaurálták a templomot. Kezdeti bizalmatlanság után nagyon jó együttműködési viszonyt alakított ki a községi vezetéssel. Beválasztották az Álkoza Közbirtokosság vezetésébe is. Ennek eredményeként a közbirtokosság tetemes összegekkel támogatta az egyházat.

Több évi kérvényezés és Bukarestbe utazgatás után elérte, hogy 1929-ben a Földművelési Minisztérium állami alapból 30 hold erdőt adományozzon a remetei egyháznak.

Nagyrészt ennek jövedelméből vásárolta meg a Sáska féle épületet, amelyben iskolai osztályokat és kulturális rendezvények számára egy 20X10-es, amint mondta „népházat” alakított ki. 1934-ban létrehozta a Leányegyletet, ennek eredményeként csökkent a Bukarestbe, Galacra, Bákóba stb. „szolgálni” menő leányaink száma.

Nagy ünnep volt 1939. május 5. Márton Áron püspök és XII. Pius pápa követe Passulo Andrea bíboros látogatta meg Remetét. A fogadáson mintegy 3000 remetei vett részt, székelyruhába öltözve. A községházánál felállított díszkapunál György József bíró fogadta őket. A pápai nuncius nem tudott betelni a csinos székelyruhák és a nagy tömeg látványával. Olaszul tolmácsolta a pápa üzenetét, amelyet Dr. Dávid László fordított magyarra. Sem azelőtt, sem azután ilyen nagy egyházi főméltóság nem látogatta meg Remetét. Júniusban Márton Áron püspök még visszatért bérmálni Remetére. Ez alkalommal 1100-an bérmálkoztak.

Hollanda plébánosnak 1940-ben még sikerült elindítani az állami mellett egy katolikus iskolai osztályt. 1940 novemberében a püspökség Kézdivásárhelyre helyezte.

Dr. Hollanda János esperes, plébános nagysága nemcsak abban áll, hogy sikeresen megfelelt a két világháború közötti vallási, társadalmi, kulturális folyamatok kihívásaira, hanem abban is, hogy a román impérium magyarságsorvasztó politikája személyében Remetén egy kemény sziklába ütközött. Rendkívüli ambíciója, látszólag tekintélyt követelő modora ellenére nagyon szerény volt. Nem engedte, hogy esperesnek szólítsák és hivatalos aláírásaiban is csak a plébános címet használta. Kézdivásárhelyre való áthelyezését követően Márton Áron püspök Pál Elek plébánost helyezte Remetére, aki a kommunista diktatúra alatt nagyon megszenvedett.

Laczkó Szentmiklósi Endre

Eredetileg megjelent a Képes Vagyok 2019 júliusi számában

Hasonló olvasnivaló