"Iszonyú nagy aggodalom és sok szenvedés várt a stefanitákra 1690-ben a brassói csatavesztés után. A csata 1690. augusztus 21-én történt s a vereség híre aug. 23-án ért Csíksomlyóra.
Erre a guardián 2 miséspap-atyával ott maradt ugyan, de 3 miséspap és a növendékek Szárhegyre futottak. Augusztus havában azonban Thököly Imre török-tatár seregei Brassóból nem északra fordultak, hanem nyugat felé indultak s azért szeptember 8-án az elmenekült ferenczrendüek visszatértek Csíksomlyóra.
Ámde ez év október havában a császári keresztény seregek Thökölyt és csapatait épen Csíkmegye felé szorították. Thököly csapatai tehát először a mikházi konventet rabolták ki. Azért innen és Csíksomlyóról a ferenczrendűek október 6-ika táján elfutottak Gyergyóba.
Először Gyergyó-Újfaluban a plébániaházban szálltak meg, azután átmentek Szárhegyre kolostorukba. De itt se érezték magukat biztosnak s azért menekültek tovább Gyergyó-Remetére.
November 1-én hívta őket vissza Valcsánszki Szárhegyre. Az őrzés végett Csíksomlyón visszamaradt atyák és segítőtestvérek nem mertek a kolostorban maradni, hanem az erdőben rejtőztek el. Meg is mentették életüket, de visszatértükben öt megterhelt lovat mégis csak elraboltak tőlük a tatárok.
Mindenszentek után mindenikük visszatért a kormánytanácstól kijelölt helyre. "
Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924) III. könyv. A Stefanita-őrség, 250-251. oldal0/p>
