Jezsuita szerzetes
Szatmárnémetiben volt novícius, majd ugyanitt a román alprovinciában segítőtestvér. 1941-től szintén Szatmárnémetiben, de már a magyar provinciában volt ökonómus, bevásárló, pincemester, kertész, ezt követően Nagykapornakon kertész és méhész. 1946-tól ismét Szatmárnémetiben volt ökonómus, házi mindenes, kertész.
Ezek utántért haza szülőfalujába. Itt az egyházközség, Orbán László akkori plébános kezdeményezésére az ő számára építette a templom bejárata mellett (az Orbán László által faragott székelykapu mögött) található házat, utolsó éveit ott töltötte. Gyakori vendégünk volt, szerettem hallgatni, ahogy szüleimmel beszélt a világ dolgairól. Annak idején megpróbálta a lehetetlent - kb. fél esztendeig 1971 tavaszán-nyarán, harmóniumon játszani tanított. A harmóniumot, és egy tekintélyes egyházi könyvgyűjteményt a szerzet feloszlatásakor menekített haza és az egyházra hagyományozta.
A templomkertben, jobbra a kaputól van eltemetve.
Érdekes adalék, az orgona elromlása után a kántor, Bakos Károly évekig azon a harmóniumon kísérte a szentmisét. Úgy mellesleg nagyapám unokatestvére.
