Gyergyóremete állat- és növényvilága

Haris - Crex Crex

{phocagallery view=category|categoryid=8|imageid=414}A haris érdekessége, hogy elsősorban szürkületkor és éjszaka énekel, amikor a jellegzetes recsegő hang - a faj latin tudományos neve is a hangutánzó Crex crex - a hidegebb, sűrűbb levegőben messzebb terjed.

A haris egyike az északi félteke legsérülékenyebb madárfajainak. Állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, elsősorban az élőhelyéül szolgáló nedves kaszálórétek fogyatkozása miatt. Eurázsiai elterjedésű faj. A Brit-szigetektől Szibériáig terjed fészkelőterülete, de a mediterrán régióban csak ritkán települ meg. Viszonylag későn, május közepe után tér vissza afrikai téli szállásáról. Délkelet-Afrika füves tájain telel, ezért vonulási útvonala rendkívül hosszú. Afrikai telelőterülete pontosan nem ismert. Mivel a faj a Szaharán keresztül vonul, fokozottan kitett az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribb Szahel-övezeti szárazságnak. Legfontosabb élőhelyei a nedves rétek, kaszálórétek, ártéri ligetes területek.

Kecskebéka (Rana temporaria)

KecskebékaA Székelyföldön kecskebékának nevezett gyepi békafaj jellegzetes hegyvidéki kétéltű. Egykor nagyon nagy számban fordult elő a székelyföldi medencékben.

Vörös róka

A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Megtaláljuk az Északi sarkkörtől Közép-Amerikáig és Észak-Afrikáig, beleértve a nagy ázsiai sztyeppeket is (összesen közel 70 millió négyzetkilométeren). Alkalmazkodóképessége egészen kiváló: ahogy természetes élőhelyei beszűkültek, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre.

Siketfajd - Tetrao urogallus

siketfajd

Siketfajd (Tetrao urogallus - Cocoş de munte - Auerhuhn - Western Capercaillie), fajdkakas, vadpáva, fekete madár: a fajdfélék családjába tartozó nagytestű (a kakas 85, a tyúk 60 cm; a kakas 3000-6500, a tyúk 2500-3000 g) madár, mely Európa-szerte a fakitermeléssel megbolygatott hegyvidéki erdőségekből, a természetes élőhelye megszüntével a 60-as évek végére kipusztult.
Ma már csak az Alpokban, a Kárpátokban és a balkáni fenyveserdőkben költ. Keleten a Léna folyóig előfordul. Nálunk a Kárpátok egész területén megtalálható a tűlevelű erdőkben, bár állománysűrűsége területenként igen nagy változást mutat. Olykor a vegyes erdőkben (luc- vagy jegenyefenyő és bükk) is megtalálható mint költőfaj. Egyes becslések szerint romániai állománya 10 000 példányra tehető. A párokra való állománybecslés aligha lehetséges, mivel a siketfajd kakasok poligámok, és az egy kakasra jutó tyúkok száma változó lehet. A költési területén állandó, nem vándormadár.
Életmódja rejtőzködő, nehéz rájuk bukkanni. Bogyókkal, rügyekkel, a fenyő tűleveleivel, hangyákkal és azok bábjaival táplálkozik. Télen fenyő-tűlevelekkel táplálkoznak. Néha egy egész fát megkopaszt a tűleveleitől. A rokonainál többet tartózkodik fán. Gyors szárnycsapásokkal repül, hosszú siklásokkal, de csak rövid távon.
Csupán az ivari ciklusban (magyarul: dürgéskor) van esélyünk fellelni és hosszabban megfigyelni, ugyanis rejtetten él.
A hímek csak a nász idején válnak óvatlanná.
A násztánc hajnali halk dallal veszi a kezdetét. Olyan, mintha fát hasogatnának, egyre gyorsuló tempóban, s befejezésnél mintha csak egy üvegből rántanák ki a dugót. Végezetül a szeme körül piros bibircses kakas elkezd köszörülni. Dürgéskor, köszörülés közben süket, ugyanis a fejébe száll a vére és így a hallójárat hátsó falán elhelyeződött, a vértolulás folytán erősen megduzzasztható redő is, másrészt pedig a szájtátogatás következtében az alsó állkapocs hátsó csontnyúlványa is elzárja a fülnyílást. Innen a siket név. Ahogy azonban a csőrét összecsukja, ismét élesen hall.
Dürgéskor annyira leköti őket az udvarlás, hogy se látnak, se nem hallanak. Ez az időszak április-május között következik be, s minden nap virradattól napnyugtáig tart.
A tojó fenyőtuskó mellé v. áfonyabokorba rejti a fészkét, amelyben az 5-12 tojását 26-29 napig üli meg.
A tojások relatíve kicsik (58x42 mm), a súlyuk 50 g. A színűk sárga, barna foltocskákkal. A fészekhagyó fiókák 14 napos korukban repülnek, 3-4 hetes korukban pedig már önállóak, de őszig együtt marad a család.
Az első tollruhájuk barna pikkelyes, s a következő tavasszal a kakasok már udvarolnak a jércéknek és a tyúkoknak.
Jellemző, hogy 18 farktolluk van, egyenként 320-360 mm hosszal. A szárny 380-408 mm.
A tojó mindössze 650 mm nagyságú, 190-205 mm farokkal és 295-312 mm-es szárnyhosszal.

{youtube}w9pJIbQ2umo{/youtube}


For additional local buy qsymia online visit royalhealthcenter. If you are looking for satta then read more If you are looking for Live cam xxx then read the info .

Balin - Aspius aspius

A helyi horgászok egyik kedvenc faja, a csuka mellett az egyik legkeresettebb zsákmányhal Gyergyóremete vizeiben. Érdekességként fontos megemlíteni, hogy a helyi horgászzsargonban élesen megkülömnböztetik a fiatal példányokat - ezeket következetesen balintnak, balintkölyöknek nevezik, az igen ritka, kifejlett példányokat őnnek, ragadozó őnnek nevezik. Jellegzetes, sehol máshol le nem írt halásztechnikát használnak Remetén ezek kifogására, az un. telefonozást, aminek a lényege, hogy a két part közé kifeszített zsinárrál lógatják be a csalihalat, cserebogarat a víz felszínére. A balinkölykök kedvelt csuka-csalinak számítanak mozgékonyságuk és szívósságuk miatt. Tilalmi idővel védett faj!

Alkategóriák

Természetvédelmi tudnivalók, védett állatok és növények, védett területek

A helyi flóra ismert és kevésbé ismert fajai

Jellegzetes, Gyergyóremetén is előforduló védett és/vagy ismert fajok.