Földtani leírás

geologiaiterkepGyergyóremete, a hajdani Csíkvármegye és 1968-tól Hargita megye települése, a Gyergyói-medence észak-nyugati részén, a Maros bal partján fekszik. A település alacsonyabb része a Maros árterén 700-720 m tengerszint feletti magasságba húzódik. Kőpatak mentén, a hegyláb felé hosszan elnyúló új település Csutakfalva nyugati pereme már 785 m tengerszint feletti magasságig kapaszkodott fel.

A település környékén a medence talapzatot a Gyergyói-havasak, a Marossal párhuzamosan, de ettől keletebbre mélybe süllyedő kristályos kőzetei alkotják. A Maros jobboldali hegykeretét a Ditrói szienit tömzs kőzetei, valamint a Tölgyesi-sorozat szericites palái építik fel. A Gyergyói-medence nyugati peremét a Keleti –Kárpátok több mint 160 km hosszú Kelemen-Görgényi-Hargita összefüggő vulkáni vonulata határolja. Ez a vulkánosság a Kárpát-medence térségben a miocén, a pliocén és a pleisztocén során lezajlott vulkáni tevékenység szerves része.

A falu környékének tájképét a nyugati oldalon a Görgényi-havasok két hatalmas vulkáni, meredek lejtőjű építménye, a Fancsal, és a Bakta uralják. A Fancsal kialudt keleti kráterperemének a remetei határhoz tartozó ismertebb csúcsai, északon az Öreghegy (1634 m), a Kecskekő (1481 m) és a Kereszthegy (1516m). Az Eszenyő-patak mély völgyétől délre a Bakta (1367 m) vulkán kúpjai, az Eszenyőbükk (1058 m), a Köves (954 m), Havasbükk (1178 m), a Kelenckő (1218 m) a Kőcsompó (1186 m) a Hegyesbükk (954 m), a Keskenybükk (1232 m) , a Cserepeskő (1102 m) és a Limbushegy (1062 m), emelkednek ki a tájból. A Fancsal és a Bakta hegytömeg keleti lejtőit, Martonka-pataktól dél fele, Limbus-patakig egyre keskenyedő, dombsági jellegű térszínt uralja. Remetétől északra, a Martonka és az Eszenyő völgye szabdalta lapos dombhátak a Maros 725 m tengerszínt feletti teraszszintjétől a hegylábig (900 m) közel 175 métert emelkedik. A Bakta alatti dombság keskenyebb és szabdaltabb mint a Kőpataktól északra eső terület.

A nyugatról kelet felé egyre csökkenő lépcsőzetes térszín legalsó foka a Maros ártere. Gyergyóremete déli határában a Maros ártere széles, de észak fele egyre keskenyedik, Várhegy előtt már szoros jelleget ölt. A folyó bal partján a terasz jól követhető, csak a beömlő patakok völgyei szabdalják fel. A keleti partszakaszon a Güdücz-és a Ditró-pataka széles legyezőszerű hordalékkúpja fejlődött ki. A településtől északra az Eszenyő-és a Ditró-patak Marosba ömlésétől északra, mindkét oldalon követhető a közel 10 méteres relatív magasságú teraszszint.

Remete nyugati határát  a Görgényi-havasok vulkáni vonulat, dácitos-andezites kőzetekből álló Fancsal félköríves, beszakadásos kalderája uralja. A Fancsal hatalmas, robbanásos kitörés során jöhetett létre. A főkúp körül kisebb-nagyobb dómok (Bakta) és lavaöntő központok is kialakultak. A vulkáni építmény talapzatát valószínűleg az Erdélyi-medence pannon üledékei alkotják. Ezt igazolja a vulkáni utóműködések hatására jelentkező ásványvizek nagy nátrium klorid tartalma. A pannon rétegek széle, a Gyergyói-medence aljzatán, Maros határolta törésvonalánál húzódhat. A Fancsal,  keleti pereme, az Öreghegy (Batrina) és a Kereszthegy környéke főleg amfibol-és piroxén tipusú andezit kőzetekből épül fel. Az Eszenyő és Görgény-patak vízválasztóját képző Kereszthegy-hágótól dél-keletre húzódó Bakta impozáns dómját amfibol-andezit alkotja. Foltszerűen megjelennek az amfibol és piroxén andezitek valamint bazalt kibúvások is. A nagyszámú radiometrikus koradat figyelembe vételével kijelenthessük, hogy a Fancsal-Bakta vulkáni építményei 8.5-6.5 Ma közötti időszakban keletkeztek.

Gyergyóremete határában a Fancsalt és Baktát felépítő tömör lávakőzetek mellett, a község nyugati részét az izzó állapotban kiszórt nagy mennyiségű törmelékanyag alkotja. A Marosig lefutó hegylábon a törmelékanyag, a kisebb-nagyobb vulkáni bombáktól a lapilli felhalmozódásokon át a nagy mennyiségű vulkáni homok, vulkáni hamu és vulkáni por méretű törmelékekig nagy felületeket és vastag felhalmozódásokat alkot.A piroklasztit ár szép feltárása figyelhető meg a szeméttelep mellett található homokbányában. A változatos szemcseméretű, sárgás, enyhén kaolinos vulkáni homokba különböző méretű, szivacsos szerkezetű horzsakövek ágyazódtak be. A laza piroklasztit felszínét, a mállás során keletkezett vastag vörös agyagréteg borítja amely vízzáró réteget képez. A patakok között húzódó lapos hegyhátakon kialakult vizes területek ennek az agyagrétegnek köszönhetik létét. Az előbb említett feltárás felszínén megfigyelhető adiszkordánsan települt teraszüledék, amely kristályos, szienit és vulkáni eredetű legömbölyített folyami kavicsokból áll. Ez teraszüledék foltszerűen, különböző szélességű sávban követi a folyót. A Maros nagy kiterjedésű árterén a homokos, kavicsos folyami hordalékon 1-2 méter vastagságú tőzegtelep képződött. A folyó és a talajvíz áztatta láp ritka jégkorszaki növények élettere.

Hasonló olvasnivaló