Aki Székelyföld történetének sok évszázadra visszamenő eseményeit tanulmányozza, akarva-akaratlan a hadtörténelem mezején találja magát. Nem hiába maradt fenn az a hagyományos kifejezés máig a közéletben, hogy a székelység az „katonanemzet”, hiszen évszázadokon át a történelmi Magyarország keleti határán élve őrizték az ország biztonságát, akkor is, ha éppen darabokban volt a királyság, vagy az önálló Erdély idején, és akkor is mikor Mária Terézia rendelete kényszerrel, saját költségén akarta a székelységgel, hogy őrt álljon a nyugati kereszténység elmosódó határán.
Gyergyóremete adatai monográfiákban, más, átfogó jellegű leíró munkákban
Orbán Balázs elég szűkszavúan emlékezik meg Gyergyóremetéről a Székelyföld leírásában. Íme, itt a teljes szöveg:
Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című könyvében számos érdekes adatot találunk Gyergyóremete múltjával kapcsolatban. A Gyergyó községei, falvai gyergyó településtörténetének főbb tudnivalói c. fejezetben foglalkozik a térség történelmével.
Rengeteg, ma is élő emlék lelhető fel még ma is az idős remeteiek körében. Hogy csak a közvetlen családomnál maradjak, nagyapám két világháború hadifogolytáborait járta meg, kétszer a "muszkák" foglya volt, egyszer meg "előzetesben" volt, a manapság oly keveset emlegetett földvári román internálóban. De két "néném" (nagynéném, ha valaki nem tudná) férje is megjárta a második világégés után a szovjet hadifogolytáborokat, és gyakran meséltek az ottani élményeikről. Legutóbb épp a katonabúcsúztatómkor - na igen, az se tegnap volt. De most nem az ő emlékeiket szedtem csokorba, hanem nagyapám egyik kortársát, a vele egyazon évben született Bakos Balázsét (született 1895-ben), Gazda József: Emlékek Ázsiája (Terebess Kiadó, Budapest, 2003) könyve alapján.
Az erdei munka, az "erdölés", tutajosság és más, kapcsolódó foglalkozások mindig meghatározó részei voltak a remeteiek életének. Alább közzéadunk egy pár részletet a Magyar Néprajz VIII. kötetében megjelent, Gyergyóremetével kapcsolatos adataiból.
