Nagy Vilmos
– vizsgálati fogság
Született Gyergyóremetén, – 1931. máj. 19-én. Ötvös. Letartóztatták 1959. januárjában. További adatok hiányzanak.
A ragaszkodás nem érdem, kötelesség – többek között ezzel a gondolattal köszönte meg 2006. júliusában a díszpolgári címet, amit a szülőfalujától kapott.
Jelenleg Segesváron él (?).
Hadifogoly emlékek
Rengeteg, ma is élő emlék lelhető fel még ma is az idős remeteiek körében. Hogy csak a közvetlen családomnál maradjak, nagyapám két világháború hadifogolytáborait járta meg, kétszer a "muszkák" foglya volt, egyszer meg "előzetesben" volt, a manapság oly keveset emlegetett földvári román internálóban. De két "néném" (nagynéném, ha valaki nem tudná) férje is megjárta a második világégés után a szovjet hadifogolytáborokat, és gyakran meséltek az ottani élményeikről. Legutóbb épp a katonabúcsúztatómkor - na igen, az se tegnap volt. De most nem az ő emlékeiket szedtem csokorba, hanem nagyapám egyik kortársát, a vele egyazon évben született Bakos Balázsét (született 1895-ben), Gazda József: Emlékek Ázsiája (Terebess Kiadó, Budapest, 2003) könyve alapján.
Gyergyói veterán találkozó
Időpont: 2009. szeptember 6, 13.00 óra, vasárnap
Helyszín: Gyergyóremete, Balás Gábor Művelődési Ház
Első alkalommal szervezték meg a Gyergyó vidéki második világháborús veteránok találkozóját, amely talán korukra való tekintettel sajnos az utolsó is lehet.
A második világháború a székelységet aktív katonai részvételre késztette a magyar királyi honvédség keretében, akik 1940-től néha létszámon felül jelentkeztek annak állományába, hiszen egy ideig újra saját nemzetük hadseregében szolgálhattak.
Gyergyó vidékére a magyar katonai vezetés hegyi csapatokat telepített, majd 1942-től az ún. székely határőrséget állította fel különleges határvédelmi feladatokkal megbízva, hiszen Székelyföld zsákszerű földrajzi helyzeténél fogva kihívást jelentett a határvédelem megszervezése terén.
Az anyaországi tisztikar négy év alatt több generáció ífjú Gyergyóit képezett ki többé-kevésbé a korszerű háborúra való felkészülés jegyében. Gyergyótölgyesre települt a 21. székely honvéd határvadász-zászlóalj parancsnoksága, melynek alegységei a Keleti-Kárpátok szorosait zárták le e vidéken. Mindezt kiegészítették az 1., 2. és 3. székely határőr-zászlóaljak, továbbá öt határvadász erődszázad, melyek a szorosok erődítményeit szállták meg.
1944 őszén a vörös hadsereg támadása félbeszakította a további katonai szervezést. Szeptember 14-én kiürítették a gyergyótölgyesi kaszárnyákat, visszavonulva a Szalárd-völgyéig, ahol rövid ideig a szétvert alakulatok maradékai fenntartották a szovjet előnyomulást.
Az 1940-1944 közötti időszak rá nyomta bélyegét Gyergyó akkori ífjuságának életére, évek múlva, a kommunizmus ideje alatt is számtalanszor előfordultak bebörtönzések magyar katonanóták éneklése miatt.
Ma már csak kevesen élnek, akik átélték az akkori harcokat, megpróbáltatásokat, kb. 50 embert vártak a rendezők a 2009 szeptember 6-án Gyergyóremetén megszervezendő veterán találkozóra, ahol megemlékezéssel egybekötött beszélgetéseket is terveztek.
A rendezvény a 21. székely honvéd határvadász-zászlóalj indulójával kezdődött. A rendezvényen előadást tartott a gyergyói háborús eseményekről Illésfalvi Péter, muzeológus, hadtörténész, aki a hegyicsapatok történetének jeles kutatója. A csoportos beszélgetéseket fiatal kutatók moderálták, továbbá a település helytörténésze Laczkó Szentmiklósi Endre.
A rendezvény végén a marosvásárhelyi Benkő József második világháborús relikviagyűjtő kiállítását tekinthették meg, mely Erdélyben egyedülálló egyenruhákat, személyes tárgyakat stb. foglal magában nemcsak a honvédség, hanem a német, román és szovjet haderő tárgyi emlékeit is.
Sepsi-Nagybaczoni Molnár Károly
orvos-tábornok
1894. december 12 - 2001. június 22.
Vitéz Sepsi-Nagybaczoni Molnár Károly orvos-tábornok Gyergyóremete XX. század eleji hétköznapjainak egyik meghatározó személyiségének, az iskolaigazgatóként ismert, de számos néprajzkutatási eredménye révén is számontartott Molnár Károly fiaként született Csíkbánkfalván 1894. december 12-én. Gyergyóremetén kezdett tanulni Csík vármegye legnagyobb elemi iskolájában, ahol szülei is tanítottak, az apja igazgatóként. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói gimnáziumban végezte, amiként Márton Áron is, aki két osztállyal alatta járt. A gimnáziumot 1910-ben Csíkszeredába helyezték, itt érettségizett 1914-ben. Részt vett mindkét világégésben, az első világháborúban két vitézségi érmet is kapott. 1941-43 között a Marosvásárhelyi Honvéd Csapatkórház parancsnoka, majd egy rövid kitérő után a lengyelországi orosz fronton (ahol tevékenysége révén egyebek között sok zsidó munkaszolgálatos életét is megmentette) 1944 kora őszétől ismét Marosvásárhelyre vezénylik. A világháború után, mivel megtagadja a kommunista hatalom által ajánlott elvtelem alkut, marginalizálódik. 1990-ben 97 éves korában Kéri Kálmán vezérezredes támogatásával Szabad György házelnök javaslatára Göncz Árpád köztársasági elnök tábornokká nevezte ki. Százhat évesen a magyarországi férfiak legidősebbjeként ünepelték. Hosszú élete százhetedik évében 2001. június 22-én hunyt el rövid betegség után.
Alább közöljük az Erdővidéki Lapok 2004/4. (18.) számában, születésének 110. évfordulója alkalmából megjelent részletes visszaemlékezést.
1951-ben született Budapesten, szülei révén gyergyóremetei származású.