„Inspektor" az általánosabb neve a „határbírónak". Két „határbíró" van, egyik „az alsó", másik a „felső határból." ők lóháton járva ellenőrzik a határt. A „határpásztorok" az ő felügyeletük alatt állnak. Ezek vigyáznak a vetemények épségére, és meggátolják a lopásokat. Ha a havasról letéved valami állat, azt a határrész szerint illetékes inspektor „hajtókertjébe" terelik. Ott tartják addig, míg a gazdája ki nem váltja. — „Erdőpásztor" az erdőkerülő neve. Erdeje majd mindegyik gazdának van, de külön erdeje van a „közbirtokosságnak" is. Ennek jövedelmét az elbeszélő szerint „megeszik a tanácstagok". A befolyt jövedelmet közcélokra fordítják.
A juhokat a rokonok közösen adják ki egy-egy havasra. Ugyanígy tesznek a marhákkal is. A „rokonok" választanak „főgazdát", aki a közös ügyeket intézi és vezeti.
V. Szabó Bálint, rk. fm. 1923, Gyergyóremete.
Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában
A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)
