Gyergyóremete híres szülöttei

Balázs-Bécsi Attila

balazs_becsi_attila.jpg1964 június 7 –Gyergyóremete

Balázs-Bécsi Attila 1964-ben született Gyergyóremetén. 1982-ben érettségizett a csíkszeredai Matematika–Fizika Líceumban, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Szakán szerzett tanári oklevelet. Három év moldvai kitérő után Szamosújváron telepedett le, ahol az oktatás mellett közéleti és közművelődési feladatokat is vállalt. Több közéleti civilszervezet tagja, de ő hozta létre a szamosújvári táncházat, a Kaláka Néptáncegyüttest, a Téka Művelődési Alapítványt, majd a Téka Művelődési Központot, a Feketelaki Művelődési és Táborközpontot, a Feketelaki Tájházat és Közösségi Központot. A közösség érdekében kifejtett munkásságát számos díjjal jutalmazták: 1997-ben kapta meg az EMKE Könczei Ádám-díját, 2008-ban az általa vezetett Téka Alapítvány a Kisebbségekért-díjban részesült, 2009-ben Szongott Kristóf-díjjal, 2010-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2011 júliusától Gyergyóremete díszpolgára.

Portik Imre

portik imre es nicolae labis

író, újságíró

(1935? Gyergyóremete -1992)

A bukaresti 'író-iskola' növendékeként Nicolae Labiş (2.XII.1935-22.XII.1956) költő szobatársa és barátja, (a képen egyenruhában Portik Imre, mellette a nagy román költő). Barátságuknak szentelt életrajzi indíttatású könyve (A halál körtánca. Feljegyzések Nicolae Labiş barátomról, eredeti címe Portik Imre, Hora morţii: Consemnari despre prietenul meu Nicolae Labiş, Editura Oscar Print, 2005) az egyetlen, általam fellelt alkotása. A könyv megjelenésekor nagy vihart kavart, mivel érdekes adalékokkal szolgál a nagy költő halálának körülményeivel kapcsolatban.

Balás János

Az 1848-as szabadságharc egy másik, mára szinte elfeledett hőse. A szászrégeni ütközetben a remeteiek elszántsága csikarta ki a honvédsereg győzelmét. A Gyergyóremete és Várhegy közötti csata után (lásd Bernád Imréről szóló szócikkünket) a székely csapat Balás Jánossal Szászrégenig nyomult előre, ahol Balás a kézitusában tüntette ki magát. A meghátrált szászokat maguk mögött hagyva aztán a székelyek a Maros-völgyében hazavonultak.

Portik főhadnagy

A félig-meddig ismeretlen (szégyen, gyalázat, de nem sikerült a főhadnagy teljes nevét kiderítenem, minden fellelt forrás megelégszik ennyivel, ha valaki tudja, segítsen!) hős a szabadságharc egyik legjobb sajtót kapott remetei alakja. Az erdélyi Vaskapu melletti vajszlovai csatában (1849. április 16.) a remetei Portik főhadnagy csapatának bravúros teljesítménye ihlette a szemtanú Petőfi Sándort „A székelyek” című versének a megírására és a székely vitézség jellemzésére. Íme mit ír erről az élményéről a költő a Közlöny, 1849. május 1. számában:

Bernád Imre

honvéd százados, később őrnagy

Az 1848-as szabadságharcban agyagfalvi naggyűlést követően az első katonai támadás Székelyföldet Remete és Ditró felől érte. Maros-Torda vármegye felől több ezer főből álló osztrák és román fegyveres támadt Gyergyóra, akikhez még a szász székek felfegyverezett polgárai is csatlakoztak. A kis létszámú, zömében remeteiekből és ditróiakból álló gyergyói haderő, a bátorságáról híres remetei Bernád Imre százados (később őrnagy) vezetésével Várhegy és Remete között verte szét a támadók seregét. Bernád Imre egy kisebb csapattal megütközött az ellenséggel, majd visszavonult, cselbõl több kilométer hosszan őrtüzeket gyújtott, így az ellenfél érkező erősítései elvonultak. Vitézségét nem csak a szabadságharcban mutatta meg, korának ismert, legendás medvevadásza is volt. A vitézségéről híres honvéd tiszt nevét ma Gyergyóremetén egy falurész őrzi.