A m. kir. pénzügyminiszter gyergyóremetei Balázs Jenő okleveles bányagyakornokot az állami szolgálatban véglegesítve, bányatisztjelöltté nevezte ki.
Csíki Lapok, 1904 november 18
Gyergyóremete híres szülöttei
1964 június 7 –Gyergyóremete
Balázs-Bécsi Attila 1964-ben született Gyergyóremetén. 1982-ben érettségizett a csíkszeredai Matematika–Fizika Líceumban, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Szakán szerzett tanári oklevelet. Három év moldvai kitérő után Szamosújváron telepedett le, ahol az oktatás mellett közéleti és közművelődési feladatokat is vállalt. Több közéleti civilszervezet tagja, de ő hozta létre a szamosújvári táncházat, a Kaláka Néptáncegyüttest, a Téka Művelődési Alapítványt, majd a Téka Művelődési Központot, a Feketelaki Művelődési és Táborközpontot, a Feketelaki Tájházat és Közösségi Központot. A közösség érdekében kifejtett munkásságát számos díjjal jutalmazták: 1997-ben kapta meg az EMKE Könczei Ádám-díját, 2008-ban az általa vezetett Téka Alapítvány a Kisebbségekért-díjban részesült, 2009-ben Szongott Kristóf-díjjal, 2010-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2011 júliusától Gyergyóremete díszpolgára.
író, újságíró
(1935? Gyergyóremete -1992)
A bukaresti 'író-iskola' növendékeként Nicolae Labiş (2.XII.1935-22.XII.1956) költő szobatársa és barátja, (a képen egyenruhában Portik Imre, mellette a nagy román költő). Barátságuknak szentelt életrajzi indíttatású könyve (A halál körtánca. Feljegyzések Nicolae Labiş barátomról, eredeti címe Portik Imre, Hora morţii: Consemnari despre prietenul meu Nicolae Labiş, Editura Oscar Print, 2005) az egyetlen, általam fellelt alkotása. A könyv megjelenésekor nagy vihart kavart, mivel érdekes adalékokkal szolgál a nagy költő halálának körülményeivel kapcsolatban.
Az 1848-as szabadságharc egy másik, mára szinte elfeledett hőse. A szászrégeni ütközetben a remeteiek elszántsága csikarta ki a honvédsereg győzelmét. A Gyergyóremete és Várhegy közötti csata után (lásd Bernád Imréről szóló szócikkünket) a székely csapat Balás Jánossal Szászrégenig nyomult előre, ahol Balás a kézitusában tüntette ki magát. A meghátrált szászokat maguk mögött hagyva aztán a székelyek a Maros-völgyében hazavonultak.
