Gyergyótölgyesen született 1883. augusztus 10-én. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Gyulafehérváron, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte.
Papszentelése Gyulafehérváron volt 1906. június 26-án.
1906-ban Gyergyóremetén káplán, majd 1908-ban Székelyudvarhelyen káplán és hitoktató.
1909-ben Erzsébetvároson latin szertartású lelkipásztor és hitoktató, ahonnan 1922-ben Csíkszeredába került plébánosnak.
1928 novemberében Szászrégenbe kérte áthelyezését, majd 1945-ben Bordosra. 1946 és 1950 között Nagyernyén plébános.
1950-ben nyugdíjba vonult.
1958-ban Léstyán Ferenc felkérésére Nyárádtőn kisegítő lelkipásztor. Misézik és hittanórákat tart. Fontos szerepe volt abban, hogy a plébánia földjeit az egyháztanács nem adta be a kollektívbe. Felkészítette a gondnokot, Szabó Sándort, hogy mindig azt válaszolja: „a magam területeit beadtam a kollektívbe, eleget tettem az állam felszólításának. Az egyház földjei pedig közösségiek, azért számadással tartozom. Átvettem eskü alatt és az utánam jövőnek át kell adnom. A földeket csakis a közösség és annak vezetője a püspök adhatja át. Tőlem ne kérjenek olyat, ami nem törvényes.” A nyárádtői egyházközség földjei megmaradtak. Később egy részét elfoglalta az állam. (Szabó Sándorné Eliza, id. Nyárádi János nyárádtői lakosok közlése 1982-ben.)
Merza István plébános 1966-ban Vízaknára vonult vissza, ott is hunyt el, 1967. december 2-én.
