n. József Erdély részére kiadott erdőrendtartásának 9. pontja a fa döntésénél a fűrész használatát szorgalmazta. A fejsze alkalmazásának korlátozását a rendtartás az alábbiakkal indokolta: “Hogy ha továbbá a fejsze helyett fűrésszel vágatik a fa, mind a munka könnyebb, mind a fában sokkal több haszon lesz, mert midőn a fák vággattatnak, darabonként a forgács szélyel szökdesvén, sok semmiben mégyen és vész el belőlük.”
Több mint kétszáz év telt el a rendtartás jóindulatú ajánlásai óta. Akétkezei erdei fűrész, a székely harcsafűrész elterjedése azonban nagyon lassú folyamat volt, térhódítása csak a két világháború között tetőzött. Napjainkban pedig már megint alig használatos, mert a benzinmotoros láncfűrész vette át helyét, de a fejsze továbbra is az erdei munka nélkülöz hetetlen eszköze maradt.
“Fészi” -Fejsze, 1/tábla, 2/orra, 3/sorka, 4/éle, 5/foka, 6/nyaka, 7/nyele /Erdőlni egy fejszét vittek. Neve is innen származott: erdőlőfejsze. Nem azért, mintha nem tudtak volna a többféle fejsze nyújtotta előnyről, de a munkába menő erdei munkásnak még a rönkmozgatáshoz szükséges “nyisztor”-t (emelőkarót végén vaspapuccsal) és a súlyos “pakk”-ot is kellett cipelnie.
Prémondázás [a heti élelmiszer-vételezés] után teljes lett a havasoló ember [erdei munkás] pakkja. A kitömött átalvető [vállon kétfelé átvetve hordott tarisznya] mellé vállra került a fahúzócsákány [capina], ennek nyelére húzva a karéjba kötött keresztvágófűrész [erdei fűrész] és a csákány nyelét tartó karra akasztva a fejsze. Ilyen megterheléssel cammogtak fel a patakok mentén a havasi munkahelyekig.”
Az erdőlő fészi a döntésen kívül a gallyazáshoz -az ágnyeséshez- is alkalmas kellett, hogy legyen, mert tudott dolog volt: “csapoláshoz akármilyen fészi nem jó, a csapolófészi nek [gallyazófejszének] keskeny a lapja”: “csapolni [gallyazni] nem lehetett nagy fészivel, mert összehasadt az ember keze”.
A fentiek is már azt érzékeltetik, hogy a székelynek nem csak egy fejszéje volt. Erről tanúskodik -ismét- az a gazdag terminológia is, melyből kivonatosan - az erdei faragás eszközeit mellőzve az alábbiakbann idézünk:
- féligelő fejsze, ezzel döntöttek. A döntő fejszét hívták még nagyfejszének, ródaló fejszének, róvófejszének stb.
- ródaló fejsze sem volt mindig csak döntő fejsze. Az erdei fűrész /keresztvágófűrész/ megjelölése előtt ezzel darabolták a ledöntött fát. Haáz Ferenc könyvében daraboló fejszének is nevezi. Idézhetjük Oroszhegyi Mihály versének 68 76-ik szakaszának első kél sorát is: "Midőn sok járással azokat [a zsindelynek való fát] feltalállyák, /Ródaló fejszével az után levágják,”
- favágó fejsze. Régi elnevezés: “ 1626 : Egy jó öreg favágó fejszét harminczkét p. ”
- csapozó- , csaplófejsze a gallyazó fejsze székelyföldi elnevezései.
Erdészettörténeti Kőzlemények 11.szám 1993
