Gyerekkorom kedvenc kerti növényeinek egyike. Mint sok minden másban, ebben is nagyanyám a ludas, a konyhakertjében külön erre a célra, a kert szélébe ültetett egy sort, tótrépával váltakozva. Nem véletlenül, nekünk, unokáknak volt szánva, szándékosan olymódon ültetve, hogy könnyen csemegézhessünk belőle, anélkül, hogy káty tettünk volna a veteményben.
Legközelebbi rokonságban a vadon termő narboni bükkönyhöz (Vicia narbonensis) áll. De ma egyetlen vad faja sem ismert. A lóbab (Vicia faba L.) a pillangósok családjába tartozó nagy múltú kultúrnövény, akár történelminek is mondhatjuk, mert elterjedése a rómaiak idején kezdődött, (akik Észak-Afrikából hozták Európába), és a középkor idejére annyira elterjedtté vált, hogy a bab kifejezésen évszázadokig kizárólag a lóbabot értették.
A lóbab rengeteg értékes tápanyagot, fehérjét, keményítőt, ásványi anyagokat és vitaminokat (A, B1, B2, C) tartalmaz, zsengén szedve héja is fogyasztható, kitűnő főzelék-alapanyag, de a cukrásziparban is felhasználható. Nem csak az emberi testre nézve áldásos, hanem a talaj minőségét is javítja, mint a pillangósvirágúak általában, a lóbab is lazítja a közeget, és nitrogénban dúsabbá teszi a földet.
