A SZÉKELYFÖLD KODÁLY ZOLTÁNRA EMLÉKEZIK
Részlet a Hargita 1972 dec. 6.-i cikkéből
Születésének kilencvenedik évfordulóján Kodály Zoltánra emlékezünk, aki számunkra az újra felfedezett népdalt, grandiózus életművet, a rendszerbe foglalt nevelési módszert, a pédamutató emberi magatartást jelenti. Akire emlékezik még Szárhegy és Gyergyóremete, Kászonújfalu és Jakabfalva... mert hat évtizeddel ezelőtt nálunk is járt.
1910-1912-1914. Három nyár, három út. Egyedül, feleségével Sándor Emmával és Bartókkal, ismét egyedül. Az első Csík megyébe vezetett. Elindula„három árva, hosszú útra, bújdosásra énekelték Gyergyóalfaluban s Ő meghallotta. Egykor elindul a tizenkét kőmíves... szét Gyergyóremetén és a Kőműves Kelemen sok balladaváltozata közül talán a legszebb, s ő lejegyezte.
Szárhegyen a Molnár Anna dallamára bukkant, s aztán zongorakiséretes remekművé mélyítette.
El kéne indulni, meg kéne házasodni... egy nagyorrú baba... aj, sirass, édesanyám, míg előtted járok - fújtak Gyergyószentmiklóson Kodály tanár úr kottafejeket pörgető ceruzahegyére.
Tinódi Lantos Sebestyén Egervár viadaláról szóló históriás énekét - törökverő idők emlékét - kódexpapírnál hívebben őrizték Székelydobon - Kifeküdtem én a magas tetőre... mintha csak a tudós kutatónak őrizgettékvolna.
A második út ismét Csíkba vezetett. Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér, Kászonjakabfalva, Kászonújfalu. Mindegyik község kincsekkel halmozta el: innen az Árva madár mit keseregsz az ágon? került felszínre, onnan az Élmények, élmenyek, a Sír az út előttem, amonnan a Hess légy, ne szállj rám, a Kádár Kata.
1914 tavaszán bukovinai csángó falvak - Fogadjisten, Istensegíts, Andrásfalva - ölelték magukhoz s engedték tovább "tele tarisznyával". Mire tarisznyáját szegre akasztotta, e három út legtöbb ajándékából vegyes, férfi, női vagy gyermekkarra írt kórusmű formálódott.
A gyűjtőutak emlékei pedig a Székely keserves, a Székely fonó, a Háry János felvillanó dallamai lettek. Ezért kilencven év távlatából ezen a tájon talán élőbb és hálásabb az emlékezés. Kodály Zoltán nálunk járt, helyettünk kiáltott a felejtetésnek megálljt, és azóta műveiben - valamennyiünket gazdagítva - százszorosan visszatér.
László-Bakk Anikó
