A pártszervezet és az ideiglenes bizottság kezdeményezésére hatalmas méretű út- és hídépítési munkálatokat végeztek Remete dolgozói

Erdélyi Digitális Tudománytár Igazság»1949, VII. évfolyam»szeptember»224. szám (Csíkszeredái levelezőnktől.) Lapunk hasábjain már beszámoltunk arról a nagy előkészületről, melyet a dolgozók fejtettek ki azért, hogy eltüntessék Gyergyóremetéről a háború utolsó nyomait is. Így került sor az elmúlt napokban egy hid felépítésére, melyet a fasiszta csapatok robbantottak fel. A híd a lakosság önkéntes munkájával készült el. Ezenkívül teljesen rendbe hozták a már alig járható Ditró és Remete közötti útvonalat is.

 

Az útépítés komoly feladat elé állította Remete dolgozóit, vala­mint az ideiglenes bizottságot is: a legnagyobb dologidőben kellett határozniok és elkezdeniük az út építését, még mielőtt beáll az őszi esőzés. Az útépítésnél résztvett dolgozók bevallása szerint emberemlékezet óta nem végez­tek Gyergyóremete környékén hasonló nagyméretű munkálatokat: több, mint 600 köbméter követ termeltek ki és szállítot­tak az útépítéshez. 600 önkéntes munkanappal bizonyították be Gyergyóremete dolgozói, hogy készséggel kapcsolódnak be az ország újjáépítésébe. Az útépí­tési munkálatoknál használt gé­peknél három napon keresztül felváltva 30 ember dolgozott.

Négy napon keresztül négy szekérrel hordták a vizet, A híd­építéshez 34 köbméter fát hasz­náltak fel.A munkálatok jellemzésére írjuk meg, hogy a hid- és útépí­tésnél felhasznált anyag és a munkálatok értéke meghaladja az egymillió lejt. Természetesen ezenkívül a kormány is hathatós támogatást nyújtott.

Mi a titka annak, hogy ilyen leküzdhetetlen lendülettel láttak a munkának Remete dolgozói?

A Román Munkáspárt felvilágositó tevékenysége, példaadása tette lehetővé, hogy a község apraja-nagyja bekapcsolódjon a közösségért végzett munkába. Ezzel Remete dolgozói öntudat­ról tettek tanúbizonyságot. A jó példát itt is a Román Munkáspárt szolgálta, melynek titkára, Balázs Béla elvtárs, hat teljes munkanapot dolgozott a munká­latoknál. Ugyancsak jó példával járt elől az ideiglenes bizottság is, melynek elnöke, Balázs Cs. Bálint és titkára, Csibi István, napokat dolgoztak az út- és híd- épitésnél, úgyszintén az öntuda­tos tanítók is, mint például Füs­tös Károly. Ezek az újtípusú tanitók a dolgozókkal együtt törték a követ, hordták a geren­dát, de ugyanakkor felhasználták az alkalmat arra is, hogy felvi­lágosító munkát is végezzenek a dolgozók körében.

A falusi dolgozók ellenségei: a kulákok nemcsak, hogy tétlenül nézték, mint építik a dolgozók a hidat és az utat, de állandóan azt hiresztelték, hogy a „hozzáértés“ hiányában nem lesznek képesek felépíteni a hi­dat. Ezúttal is csúfos kudarcot vallottak. 600 főből álló tömeg vett részt a hidavató ünnepségen, amikoris egy hatalmas hengerlő gépet hoztak át a hidon próbaképpen. „A Maroson megépített hid áll!“ — ujjongott a tömeg. A Maroson megépített hid büszkén hirdeti a remetei dolgozók öntudatát, mely például szolgálhat sok község számára.

RAVASZ ISTVÁN

Erdélyi Digitális Tudománytár » Igazság »1949, VII. évfolyam »szeptember » 224. szám

Hasonló olvasnivaló