Kevés község mondhatja el magáról, hogy területén igazi gyár működik. A gyergyóremetei tejporgyár a megye egyik legfontosabb ipari létesítménye. A megyésítésig helyi vezetéssel működött. Pillanatnyilag Csíkszeredában székel a gyár vezérigazgatósága.
— Miért titkoljuk, fájó pont ez nekünk. Mert kérdezzük: nem mi tudjuk jobban, akik nap mint nap a gyárban dolgozunk, hogy milyen problémák merülnek fel a termelési kapacitás növelése érdekében? Mert ez nemcsak a mi anyagi érdekünk, de gondoljuk, az egész nemzetgazdaság érdeke. Járunk és kilincselünk és nem tudunk beletörődni ebbe a helyzetbe, s kimondjuk nyíltan: ezt a megoldást rossz szervezési formának tartjuk. Nem nyugszunk bele, mert mi, remeteiek, ilyenek vagyunk.
— És még milyenek a remeteiek?
— Hát olyanok, hogy nem ijednek meg a munkától — állították a „bennszülöttek“ —, igényesek, szókimondóak, s szeretik maguk intézni sorsukat és életüket. Olyan igényesek, hogy ha van egy szép házuk, hát azt hamar lebontják, s építenek egy szebbet... Hogy ez egy kicsit túlzás? Ha meggondoljuk, hogy évente 150—200 házat építenek és alakítanak át, akkor nem is kalandozunk messze az igazságtól. Pláne ha még azt is meggondoljuk, hogy azok a házak nem afféle boronákkal megtámogatott fészkek voltak... Az ország iparosodásának és a községek urbanizálódásának a korában nagy előnyt jelent Remetének a tejporgyár. De az anyagiakon és megélhetésen túl még mit jelent?
— A község gazdasági, politikai és kulturális életére nagy hatással volt a gyár építése (1953—1955). Azelőtt Remete a megye legnagyobb verekedő „központja“ volt, s némi túlzással: a remetei bicsak nélkül elő se tudta húzni zsebéből a kezét... A fiatalság a kocsmákban vagy a kocsmák mellett szervezett bálokon „szórakozott“. A felszabaduláskor több mint 400 írástudatlan volt a faluban ... Nagy dolog volt, amíg idáig eljutottunk, ezt túlzás nélkül mondhatjuk ... Annyi „túlzás“ után — anélkül, hogy kétségbe vonnánk a remetei „bennszülöttek“ szavát — megkérdeztük a község párttitkárától, Oláh Sándortól, aki nem remetei születésű, de tizenhat esztendeje Remetén él: milyennek ismerte meg ezeket a népeket?
— Ha azt mondjuk nekik, hogy emberek, ezt meg ezt kéne megcsinálni, hogy Remete szebb legyen, s a megélhetés jobb legyen, akkor képesek mindenre.
— Például mire? Sorolják: az ötvenes évek derekától kezdődően műmalmot, korszerű tűzoltószertárt, kéttantermes iskolát, a mártonkai falurészen egy 16 tantermes iskolát építettek — önkéntes munkával és anyagi hozzájárulással. És folytathatnék a sort... De ugorjunk át néhány esztendőt, s mondjuk azt: 1968 — a megyésítés éve.
— Hát hogy őszinték legyünk, nemigen dicsekedhetünk..
— Az ember, kiváltképp, ha riporter, alkalmazkodó természet, s együttérzéssel bólogat, miközben jegyzi az adatokat: — 150— 200 személyes óvoda, olvasóház, 3 kilométer út, 450 négyzetméter járda, egy kéttantermes és egy általános iskola, egy három tantermes iskolai műhely... És a Művelődési Ház. Ahhoz csak „most“ fogtak hozzá... de már vakolják belül, s szilveszterre szeretnék felavatni... 1 millió 500 ezer lejbe került önkéntes munkával és önkéntes hozzájárulással épült. A Ház 550 férőhelyes, moziteremmel, gyűlésteremmel, próbatermekkel és egyéb helyiségekkel. Na és persze, erkéllyel... Ez már nem is „egyszerű“ Művelődési Ház, hanem — „túlzás“ nélkül — Színház.
Gyergyóremetén 7 017 lelket tartanak nyilván. Ebből körülbelül 1000 ember másutt vállalt munkát. Sok ennyi „vándorlélek“ vagy sem? A remeteieknél hagyomány a vándorlás. Hajdanán az elhanyagolt, silány és agyagos termőtalaj nem biztosított megélhetést. Az akkori fő foglalkozási ágak: fadöntés és fuvarozás; a fiatalabb férfiak bérmunkásként dolgoznak, a lányok szolgálóként. Még családos asszonyok is elszegődtek Bukarestbe vagy egyedüvé... A mostani vándorlásnak más okai vannak. Az ország legnagyobb építőtelepein rövid idő alatt szakmát tanulhatnak az emberek. De azért van az embernek feje, hogy használja is. A remeteiek „kitalálták“, hogy szerződést kötnek a brassói Építkezési és Szerelési Vállalattal. Háromhónapos tanfolyam keretén belül szakképzett ácsok, kőművesek kerülnek ki a tanfolyamról.
— Igen, de az említett vállalat is a fejével gondolkozik; alkalomadtán a legjobb szakmunkásokat „megtartja magának“. Ez így nem jutányos — mondták a remeteiek —, s megint kitaláltak valamit. Mi lenne, ha akadna egy olyan szakemberképző patrónus, aki hajlandó Remetén kiképezni az embereket? Brassó újra „jelentkezett“. Hajlandó pártfogolni egy építkezési szakiskolát — Remetén. A feltétel a következő: a község gondoskodik helyiségről. Pillanatnyilag azon múlik minden, milyen segítséggel járul hozzá ehhez az elképzeléshez a megye... Végül ott van a 12000 vendég befogadására alkalmas gyógyfürdő helyzete. Jelenleg a nyugdíjasok önsegélyző pénztára gondozza, de mi történne, ha az idegenforgalom érdekében valamelyik „pénzesebb“ vállalat patronálná és modernizálná? ... Mezőgazdasági szempontból a község sokáig a gyenge termelőszövetkezetek közé tartozott. Az utóbbi években felküzdötte magát a közepes gazdaságok közé.
— Ez a helyzet, s ezt se titkoljuk el... De azt sem, hogy állattenyésztés szempontjából a legjobbak közé tartozunk a megyében. Máskülönben miből telne a tejporgyárnak több mint 5 millió hektoliter évi kapacitásra? ... Remete tele van gondokkal, de addig nem nyugszik — persze ehhez a felsőbb szervek segítsége is szükséges —, amíg meg nem oldódik a tejporgyár, a gyógyfürdő és fluktuáció problémája. Mert mint minden nagy terveket dédelgető község, Remete is arra törekszik, hogy önállóan gazdálkodjék s kihasználja a helyi erőforrásokat, s szakembereit otthon tartsa. Az ötéves tervben Remete egyesül Ditróval, s az ezelőtt három és fél századdal hat „kapuval“ jegyzett település Urbs ranggal szerepel, majd az ország térképén. A beépítésre váró városrészek, utak, közutak és közterek szakembert igényelnek ...
— De mi a helyzet? Vendégiparosokkal és tervezőkkel is város lesz Remete, de tudják, hogy van: az ember még a fehérnépre is más lélekkel néz, ha tudja, hogy az előbb-utóbb a gyermekeinek az anyja lesz... Nagy tervek megvalósítása közben elkerülhetetlenek a feszültségek. De az említett feszültségekben a legkevésbé hibásak a remeteiek. Mert a más helységből származó párttitkár is, akit nem lehet elfogultsággal vádolni, habozás nélkül megfelelt a kérdésre, hogy milyen emberek a remeteiek... De ez a minősítés — a fenti „körkép“ alapján — csaknem valamennyi gyergyói községre érvényes ...
SZABÓ ZOLTÁN
in Utunk, 1972-07-21 / 29. szám
