E földet megtartjuk még,
leborotváljuk szárnyát.
Húst vetünk a kutyáknak és
ima lesz az eső.
Hétköznapi, mint egy
varrógép kattogása.
Szederág hajlik,
kőből van az ég.
Irodalmi alkotások, amik valamilyen úton-módon kapcsolódnak Gyergyóremetéhez.
Szerelmes földem te,
kapálatlan, tar gyep,
ebek harmincadja,
vad törpék, tündérek
festett pavilonja,
szemeink gödrébe
rejtett katakomba,
rőt tűznek hajléka,
s halántékseb rése,
agyam körül búgó-
csigák keringése.
Szeretfalva szeret-e, két karjába temet-e,
világvégi magányában sóhajt Gyergyóremete.
Lábujjhegyen jár a reggel, elindul mint ezer éve,
lesegeti álmos szemmel Ecel, Uzon és Lövéte.
A part menti ösvényt elmossa a vízár
Ártér és mocsár lesz az agrárterület
Kipusztulnak a Nagyrétben a békák
Sáskajárás rontja a kincsesi birtokot
Túlamarosnak már nagyrésze víz alatt
Megmaradt részein lángra kap a tőzeg
Ebháton kutyák tépnek szét gyermeket
A malmok Eszenyőben emberhúst darálnak
A bakói úton az útmenti öregpad
Kivégzőhely lesz az újgazdag elitnek
Csutakon meglásd gépek lázadnak föl
Bernádban lányok szöknek rendre kútba
Ideje lenne már végre gondolkodni
Repülőteret Gyergyóremetére
Tornai József És hosszú gyászkocsik című ciklusában megemlélezik Gyergyóremete szülöttéről, Cseres Tiborról is. A versciklus legutóbb megjelent a Forrás szépirodalmi folyóíratban.
