Balás Gábor író-jogtörténész a nagyközönség számára legismertebb munkái a Panoráma Utazások múltban és jelenben sorozatában jelentek meg, A székelyek nyomában. 1984-ben, A székely művelődés évszázadai. 1988-ban. Ezekben és a Szom- bathy Gyula és László Gyula szerkesztette Magyarrá lett keleti népek ben a székely- ség múltját, művelődéstörténetét tárta fel. Két évvel Balás Gábor 1995-ben bekövetkezett halála után a Közdok szerény papírkötéses kivitelű 176 oldalas kiadvánnyal tisztelgett emlékének.
A bevezetőben a szerkesztő a magyarság őstörténetének egyik legizgalmasabb kérdésére, a székelyek eredetére keresve a választ nyelvjáráskutatásra, névtani elemzésre támaszkodva a hun-onogur-avar-magyar eredetre alapoz. „A régi írók szerint a hun birodalom népei közé tartozunk, magunkat a magyarság népcsoportjának tekintjük. ..,mi az onogurok (Hz nyílnak) nevezett szövetségben voltunk együtt a többi magyarral és ebből néhány hadunkkal (törzs) átjöttünk az avar birodalom területére...”
Kikristályosodási helynek a mai Mezőség (Csigla mezeje) bizonyult, ahonnan a 9. századtól a 13. századig tartó folyamat a Székelyföldre húzódás. A szé- kelységet elmorzsoló-gyengítő meggondolatlan telepítési politikára korai példákat hoz. V. István Megyésről az Aranyos folyóhoz, Károly Róbert Máramarosszi- getre telepít székelyeket. A Habsburg-uralom idején a madéfalvi veszedelem jelentős kivándorlást indított el. A bukovinai székelyek kirajzásai, a századelő székely kivándorlásait az 1916-os és 1918-20-as menekülthullámok, az 1941-es elhamarkodott Szatmár megyei telepítést az uralomváltás után a Budapest környéki telepítés követte. Végül megfogalmazza a kötet céljait Balás Gábor. A székely öntudat és a székely népi tulajdonságok megőrzése mellett fontosnak tartja a magyar közvélemény tájékoztatását, hogy ne idegennek, hanem magyarnak tekintsék a székelyeket, akikkel törődni kell és nem szabad elporladásnak kitenni. Ezért gyűjtött csokorba székely életeket, önéletrajzokat.
A kis kötet gerincét atyja, Balás Elek (1883-1959) önéletrajza adja. Szerzője szerint családja gyökerei a székelyföldi megtelepedés koráig visszavezethetők, hiszen a Balások a Jenő nem egy ágát alkották, őstelepesek Csík-Gyergyó és Kászon székek területén. Szűkebb családjuk a mohácsi vész után rajzott ki a Maros-balparti új telep, Gyergyóremete első lakosai közé tartoztak. A szájhagyományok és okiratok szerint a legrégibb biztosan ismert személy Remetei Balás István lófő az 1655. évi lustrum alapján. Nagyapja, Balás Elek 1848-ban Bemet kísérte hadnagyként Törökországba. Apja, Balás János gazdálkodó, értett németül, románul kiválóan beszélt, Remete falu bírája is volt. Gyermekkorát a székely falu szokásaihoz híven töltötte el. Atyja mellett a gazdálkodás minden fortélyát kitanulta, a jég hátán is megélő székely mozgékony- sága-talpraesettsége vezérelte egyéni útját. A más vallásúakkal és nemzetiségűekkel szembeni türelmes magyar értelmiségi viselkedést apja példáján kezdte megtanulni, aki a románokkal és a cigányokkal a saját nyelvükön beszélt üzleti tárgyalásai alkalmával. Elemi iskolái elvégzése után Marosvásárhelyre, a katolikus algimnáziumba, ötödik osztálytól kezdve csíksomlyai gimnáziumba került. E kiváló iskolákban a magyar diákok mellett örmény és román diákok is jártak. Balás Elek a Lucianu-féle memorandum-per idején megvédte román diáktársait.
Érettségi után 1901-től a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be. Egyetemi évei legnagyobb élményeként élt meg, hogy 1903-ban az egyetemi ifjúság kiküldöttjeként Rómába utazhatott XIII. Leó pápa jubileumára. Szemtanúja a kolozsvári Mátyás-szobor avatásának. Tanárairól megjegyzi, hogy sosem tettek különbséget nemzetiségre, felekezetre való tekintettel. Kolozsvár és a székelyföldi megyék hagyományosan a 48-as függetlenségi párti politizálás fészkei. Itt ismerkedik meg a párt jeles képviselőjével, Bartha Miklóssal, az Ellenzék című lap jeles közírójával. 1904-ben a csíki választókerületben az időközi választások során korteskedik, az Ugrón Gábor, majd később Szederkényi Nándor vezette csoportosulás mellett kötelezve el magát. Az időszaki választás az ország hangulatát jelzi, az ellenzék meggyőző fölénnyel nyert.
Jogtudorrá avatása után Budapesten gyakornokoskodik. Wekerle Sándor nemzeti kormányzása idején Csík vármegye törvényhatósági bizottságába is beválasztják. Vármegyéje küldöttségében részese II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalában. A marosvásárhelyi királyi tábla előtt szerezte meg ügyvédi oklevelét 1908-ban, ezután jól menő ügyvédi irodát tartott fenn a román megszállásig Gyergyószentmiklóson.
Kezdeményezésére alakult meg a ditrói Mezőgazdasági Bank és a Gyergyói Bank és Takarékpénztár R.T., mindkét intézetnek igazgatósági tagja és jogtanácsosa volt. Egyidejűleg városatya Gyergyószentmiklóson, tiszteletbeli főügyész, majd a háború végén a megyei törvényhatóság közigazgatási bizottságának a tagja.
Erdély 1915-ben bekövetkező román megszállása idején Budapestre menekült, az ott alakult menekültügyi bizottság tagja, feladatául a gyergyói menekültek istápolását kapja. A háború idején a 48-as Függetlenségi Párt lapjának a Magyarországnak a szerkesztésében vesz részt, itt kerül kapcsolatba gróf Károlyi Mihály or szággyűlési képviselővel, aki szintén részvényes a lapban. Károly király 1916. december 30-i koronázási ünnepségén még a fővárosban van, de a következő év elején hazatér. 1918 októberében visszautasítja a főispáni széket: „Károlyi Mihályt ismerem, egyébként tisztelem, de nem látom eléggé alkalmasnak az ország vezetésére” - indokolta meg döntését. Gyergyószentmiklóson a Nemzeti Tanács elnökévé választják. Tisztában van azzal, hogy újabb román megszállás és uralomváltás áll küszöbön, a székelység közérdekű céljaira fordítandó vármegyei magánjavaknak a székely lakosság számára történő megmentésével foglalkozott. A korábban a kultusztárcához benyújtott alapszabályok elfogadását megsürgető memorandumot vitt a minisztériumba, és kiverekedte a jóváhagyást. A román kormány e nagy székely vagyont azonnal elkobozta. Hosszú küzdelem után sikerült a székelységnek a Népszövetség genfi döntése alapján egy részét visszaszereznie. Az eredményt nagyban befolyásolták a fenti alapszabályok.
Az erdélyi második román bevonulás arra ösztönzi a fővárosban lévő székely vezető személyiségeket, hogy cselekedjenek. Székely Nemzeti Tanácsot alakítanak, melynek célja a székelység védelme és lehető felszabadítása. A Tanács tagja többek közt Balás Elek is. A Tanácson keresztül történt a székely hadosztály megszervezése, amely az ország akkori jelentős katonai erejének bizonyult.
A román hadsereg Budapestről való kivonulása után az erdélyi törvényhatóságok ott lévő tagjai az önkormányzatokat működtetik. Balás Elek Csík vármegye vezetője, főispán és alispán egyben. A trianoni szerződés szünteti be tevékenységüket.
1920 első hónapjaiban a megszállt magyar területekről menekülthullám indult el. A kormány menekültügyi kormánybiztost nevez ki, majd felállítja az Országos Menekültügyi Hivatalt. Ennek elnöke gróf Bethlen István. Balás Elek az OMH budapesti kirendeltségének irányítását vállalja, ügyköre a legterhesebb, mert a menekültek 98%-a a fővárosba irányíttatja magát, s a beléptetéstől a lakásba helyezésig minden feladat az övék volt. 240 000 menekült kiözönlését-elhelye- zését oldotta meg a hivatal két esztendő alatt, 80%-uk erdélyi volt. 1922-ben kérte felmentését, majd a Nemzeti Hitelintézet Rt. ügyész-igazgatója lett. 1934-től 10 éven át a Kúria ügyvédi tanácsának tagja, a német megszállásig, amikor betegségére hivatkozva lemondott. 1951. január 11-én érte betegágyán a halál, mely megakadályozta abban, hogy életének utolsó, az utókor számára nem érdektelen évtizedéről is tudósítson.
Míg Balás Elek a XX. századot köszöntők nemzedékének a tagja, Ferencz Vilmos Trianon évében születik Remetén. A kisebbségi sors, a román nyelvű elemi iskoláztatás folytán a társadalmi felemelkedés értelmiségi útja előtte lezárult. 12 évesen családfenntartóvá válik, erdei napszámos. Az erdei és mezőgazdasági munkás-lét szórakozásai, a remetei népélet megjelenítései. Látóköre a gyergyói erdőkig terjed, a Gyergyói-medence világtól elzárt kis katolikus székely falujáig. A nagyvilág eseményei ide is betörtek. A második bécsi döntés után a bevonuló magyar hadsereget Remetén is diadalkapu és örömünnep várta. Vegyes érzelmekkel fogadták a székelyek Erdély megosztottságát és a német-olasz döntőbíráskodást. Nem tetszett az sem, hogy leparasztozták őket. Úrnak a székelyeknél csak a nagy- kereskedők, több száz holdas birtokosok és püspökök számítottak. Ferencz Vilmost a magyar hadseregbe sorozták, az itt uralkodó címkórságon a székely fiúk nem igazodtak el. Az anyaországba kikerülve az uradalmi béres-gazda viszony keltett benne ellenérzéseket. A háború végén a szovjet hadifogságból úgy menekült meg, hogy az alakuló új honvéd műszaki zászlóaljba jelentkezett, s így a főváros helyreállításában vehetett részt. Szabadságra innen már nem haza, hanem a Buda környékére települt remetei ismerősökhöz ment és Telkibe nősült.
Különösen értékes adalékokkal szolgált a gyergyóiak vándormozgalmaira vonatkozóan. Mozgékonyságuk már a múlt században is érzékelhető volt. Tutajoz- tak a Maroson Lippáig. Deszkát fuvaroztak távoli tájakra, borvizet szállítottak a környező városokba. A leányok cselédnek mentek. A túlnépesedés kényszere Amerika, Ausztrália, Dél-Afrika távoli tájaira is elvitte őket. Az 1920-as évek végén Érmindszentre költöztek gyergyaiak, 1941-ben 140 család a Szatmár megyei Börvelybe telepedett. 1944 őszén el kellett hagyniuk a falut, ideiglenesen Mező- petri, Csanálos, Kálmánd, Nagykároly sváb telepein húzhatták meg magukat. A magyar ideiglenes kormány 1945 októberében fogadta be a Buda környéki volt apátsági földekre Telkibe, Budajenőre a remetei és ditrói áttelepedni szándékozó családokat. Torbágy, Etyek, Telki, Budajenő 1946 tavaszán a börvelyi, gyergyói telepesek új otthona lett. Jöttek még Gyergyószentmiklósról, Gyergyóalfaluból, Gyegyóújfaluból, Hódosról, Tölgyesről. Gyimesből. Egyes családok Pátyra, Budaörsre, Budakeszire települtek. Székely szórványok a budakörnyékiek elvándorlásainak célállomásai Üllő, Dunavarsány, Diósd, Páty, Tatabánya.
Érzékletes képet fest Ferencz Vilmos a keserves újgazdasorsról, a nehéz beilleszkedésről. Telki 1949 őszén téeszt alakít, 1951-ben már termelőszövetkezeti község. A falu lakossága 80%-ban remetei székely, 1954-ben sem lép ki senki a közösből. A kezdeti időszak művelődése még a népi hagyományok ápolására épült.
1955-től könnyebbé vált a hazautazás Székelyföldre. Érdekes képet rajzol a Magyar Autonóm Tartományhoz tartozó Gyergyó életéről. Tízosztályos magyar iskola működik román nyelvórával Remetén. Magyar nyelvű középiskolák, Marosvásárhelyt magyar orvosi-gyógyszerészeti egyetem teszi lehetővé a magyar nyelvű továbbtanulást. Kétnyelvű feliratok igazítják el a lakosokat az üzletekben, közintézményekben. A hatvanas évek közepén tűntek el a kétnyelvű feliratok és az autonóm tartomány.
Remetén a 60-as évek kezdetén még hallani sem akartak a szövetkezeti gazdálkodásról, 15 év múltán aztán ők is a közösben dolgoztak - nem túl eredményesen. A nyolcvanas években Remetén reneszánszát élte a népi kultúra és a vallásos szemlélet. Jelképes, hogy a csíksomlyói Mária-szobor másolata Budajenő 14. századi kápolnájába került.
Két asszonysors két kirajzás megélt története. Orosz Teréz 140 ditrói, remetei, gyergyószárhegyi család - a túlnépesedett Gyergyó - a Szatmár megyei Bör- velybe történő felelőtlen-átgondolatlan kolonizációt és súlyos következményeit láttatja egy hadiözvegy szemével. A román telepesek elűzése után, a bécsi döntés folytán magyar uralom alá került Szatmár-vidékre kerültek. A változásokat nem telekkönyvezték, a visszatérő román fennhatóság alatt földönfutóvá lettek. 1946- ban a Buda környéki falvakba telepítették őket a kitelepített németek helyére. A kétszeres beilleszkedés minden kínja-tragédiája elevenedik meg. A Szemelvények Puskás B. Ferenc okiratgyűjteményéből a börvelyi tragikus telepessors dokumentumai. A ditrói Kecseti Julianna a budai székely telepesek integrációjának keserveit láttatja. 1949-1955 közötti székely elvándorlást érzékelteti a dunavarsányi szórvány kialakulásán át.
Gyergyó kultikus központja a szárhegyi Ferenc-rendi templom és zárda története a múltba, a csíksomlyói 1990. évi búcsú a jelenbe vezeti az olvasót.
A Balás Gábor köteteiben megszokott gazdag rajzos szemléltetésből jelzésszerű néhány népi diszitőhím, címer jelenik itt meg. A szerkesztő annak ellenére, hogy félbemaradt önéletrajzot, és visszaemlékezés-töredékeket sorakoztatott fel, mégis teljes képet adott egy falu, egy vidék, egy magyar népcsoport viharos 100 esztendejéről. (Dr. Balás Gábor szerk.: Székelyek útja a hargitai tájról. Közlekedési Dokumentációs KFT. 1997. Budapest)
Szőts Zoltán
Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)2001 / 1. szám
