Tarisznyás Márton "Gyergyó történeti néprajza", 155. oldal:
"A gyerekek is szívesen keresték fel a malmokat, mert a zúgó alatt jól lehetett fürödni, télen pedig a jégen isánkodni, csúszkálni. Emellett a malmok működése és szerkezete is vonzotta őket, különösen akkor, amikor a gépek oly ritkák voltak. Hatásuk a gyermekjátékokban is megnyilvánult. Még 1940 körül is a kis hegyi csorgók közelében gyakran lehetett látni kis, 10—15 cm hosszú vízkerekeket, melyeket gyermekek készítettek (faágakból tengelyt, fakéregből labodákat), hűségesen utánozva a nagy malmok vízkerekeit. Egy másik, sokkal egyszerűbb formája volt ezeknek a játékoknak a tengelyre keresztalakban elhelyezett 4 kis lapát, melyeket szintén labodának neveztek és amelyeket a legkisebb csorgók 20—30 cm-es esése jól működtetett. További tanulmányozást igényel, hogy ezek a gyermekjátékok nem őrzik-e egy ma már feledésbe ment vízkerékforma emlékét."
Annyit fűznék hozzá, hogy gyerekeimnek, majd unokáimnak én is készítettem, többször is ilyen labodákat. Hija, hát igen, aki ivott az Eszenyő vizéből, arra "ráragadt" valami a molnár mesterségből!
