Gyermekkorom óta izgatott a kérdés, honnan kapta a nevét a Bánya utca. Na meg a Kicsibánya. Mondjuk az a könnyebbik eset, ugyanis az a Bánya utcából indul.
Találtam is némi infót, itt és itt, de az adatok nem voltak kielégítőek. De végül találtam egy utalást, ami megmagyarázza az utcanév eredetét.
Tarisznyás Márton "Gyergyó történeti néprajza" című kötetében többször is említi az Eszenyőben található vízimalmokat. Ezek nagyrésze magántulajdonban volt, ha minden igaz.
A 115-116-os oldalakon találhatók szerint:
"A remetei néphagyomány szerint az első malom — amely ma a Kinda családé — 300 évvel ezelőtt épült, a mai Tejporgyár közelében. Úgyszintén 300 évesnek tartják a Molnár András malmát is. A fűrészek közt 1764-ben az Eszenyő vizén említik a Lázár grófokét. 1864-ben a helynévösszeírás szerint az Eszenyő patakán malmok vannak (Szabó T. A.: 1940. 50), körülötte pedig kaszálók. A jelen század első felében itt a malmok száma 13 volt. Elsősorban Remete, kisebb részben Várhegy községet szolgálták ki. Mivel a hajtóerő tiszta víz, ebben a völgyben
több ványoló települt. Ezek hatókörzete a szomszédos községekre terjedt ki. A település 3—5 km hosszúságban a patak mentén, egymástól meglehetős távolságra elhelyezkedő tanyákból állott. Itt a molnárok jelentékeny földművelést is folytattak."
A 118-as oldalon meg ez áll: "Az ismert adatok szerint a malmok jelentős része a XIX. század első feléig a Lázár grófok birtokában volt. Az 1820-as urbárium szerint Ditróban a Lázároknak 6, Szárhegyen 2, Alfaluban 2 és Gyergyószentmiklóson 4 malmuk volt.
Ugyanígy voltak malmaik Vaslábon, Csomafalván, Remetén, Várhegyen és más közeli településeken. Az itt alkalmazott molnárok jobbágysorban éltek."
A 125. oldalon meg ezt írja:
"Csomafalva határában a Ragadókőn, Délhegyen, Remetén a templom környékén, Ditró Sóza nevű dűlőjében, valamint Salamáson bányásztak malomköveket. Vagy maguk a molnárok személyesen faragták ki, vagy aki nem értette, más molnárral faragtatta. A malomkőfaragást jól értették Ditróban a Góga testvérek, Gyergyószentmiklóson Koszti János."
Mellékesen jegyzem meg, hogy a Gógáknak is volt (van) malmuk Eszenyőben, a legtovább pont a Góga Rózsika néni féle vízimalom, ványoló és vízifűrész működött, a ványoló és a malom ma is működőképes.
