(1879 Csíkszentdomokos - 1961 Székelyudvarhely).

1879. október 4-én született Csíkszentdomokoson,  1897/98-ban hatodik osztályos volt, az 1898-as csíksomlyói búcsún ő vitte a labarumot.

1904-ben szentelték pappá. Káplán volt 1904-ben Gyergyóremetén és Brassóban, 1906-ban Gyergyóújfaluban; 1919-ban plébános Tordatúron, 1920-ban Újtusnádon, 1942-ben Küküllõkeményfalván, 1945-ben Kilyénfalván. 1949-ben nyugdíjas, de 1953–58 között újból Kilyénfalván szolgál.

Meghalt 82 évesen Székelyudvarhelyen, 1961-ben.

Gelencén, 1888. okt. 9-én született. Gimnáziumi tanulmányait Nagyszebenben és Brassóban, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte.

1913-ban szentelték pappá.

Szolgálati helyei: Altorja, Gyergyóremete, Egrestő, Zetelaka, Marosvásárhely, Nagyszeben-külváros, Marosjára, Hosszúaszó, Maroshévíz, Petrilla, Madéfalva, Vulkán.

1941-től Zalatna plébánosa egészen haláláig, 1969. május 8-ig.

Erdályi Római Katolikus levéltárak, 3. kötet, ELTE Egyetemi Levéltár és a Gyulafehérvári Római katolikus Érsekség

(1919-?) 1949-ben, gyergyóremetei káplánként letartóztatták, 5 év börtönbüntetésre ítélték

Csíkszentkirály, 1913. február 12. – Székelyudvarhely, 2008. július 14.

katolikus székely pap, egyházi író, egyháztörténész

A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1932-ben, felsőbb tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte 1937-ebn. Római katolikus lelkészi szolgálatát Gyergyóremetén kezdte, Sepsiszentgyörgyön (1938), Tordán (1939-42), Gyulafehérváron (1943), Kolozsvárt (1943-44), Ditróban (1944), Csíkkarcfalván (1945-52), Désaknán (1952) folytatta. Közben az Antonescu-diktatúra nagyszebeni hadbírósága halálra ítélte, majd egy kommunista koncepciós perben egy éves börtönbüntetést róttak ki rá (1954-55). Kiszabadulva 1955-től plébános, majd főesperes plébános Marosvásárhelyen. 1992-ben Gyulafehérvárra ment, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig, ekkor az udvarhelyi papi otthonba vonult, itt érte a halál. 2008. július 16-án szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.

Első írását az Aranyosszék közölte 1940-ben. Katolikus imakönyvét 1975-ben és katekizmusát 1979-ben a gyulafehérvári püspökség adta ki. Megírta a püspökség történetét a kommunista rendszer első évei alatt (Régió, 1991/3) s a Romániai Magyar Szó 1991. augusztus havában folytatásokban közölte II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából A pápák és a magyarság sorsdöntő századai c. tanulmányát, majd külön is Magyar pápa (jelölt is volt) a láthatáron c. alatt Bakócz Tamás 1513-as pápaválasztási esélyének történetét (1991. augusztus 22.). Az Erdélyi egyházak évszázadai című, 1992-ben megjelent antológiában a gyulafehérvári római katolikus püspökség történetéről szóló tanulmányával szerepel.

Művei

• Erdélyi egyházaink évszázadai (társzerzőkkel). Bukarest, 1992;
• Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I-II. Kolozsvár: Gloria. 1996. 258. o. ISBN 9739203086;
• Az erdélyi római katolikus papság az 1848-49. évi forradalom és szabadságharcban. In A Maros megyei magyarság történetéből. Marosvásárhely, 1997. 126–140;
• Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 9739203566;
• A hitvallásos iskolák küzdelme a két világháború között: 1920-1940: a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség levéltárának vallomásai. Gyulafehérvár, 2000;
• Boldog házasság felé – fiatalok útja a serdülő kortól a házasságkötésig. Gyulafehérvár, 2002;
• Megszentelt kövek. In Tündérkert (elektronikus dokumentum, Budapest, 2003;
• A gyulafehérvári teológia az 1930-as években. In Emlékkönyv a 250 éve alapított gyulafehérvári papnevelde jubileuma alkalmából. Gyulafehérvár, 2003. 23–25.
• Erdélyi Szibéria. Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Gyulafehérvár, 2003;
• Boldog házasság – az esküvőtől holtomiglan. Gyulafehérvár, 2003;
• Hitünk igazságai ötperces tételekben. Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. Gyulafehérvár 2012;

1981-ben szentelték pappá. Néhány hónapig Vajdahunyadon a ferenceseknél diakónus volt, majd segédlelkész Brassóban. Onnan büntetésből került egy év után Gelencére, mert a lelkes fiatal pap prédikációjára eljártak az ortodox egyetemisták is. Aztán Gyergyóremetén volt 8 évig plébános, ahol még él az az ősi székely szokás, hogy minden január elején minden házat ismét felszentel a pap.