A Ditró és Gyergyóremete községek között lévő 1.7 km. hosszú községi utat a közgyűlés Pap Domokos kir. tanácsos előadói javaslata alapján a törvényhatósági utak közé vette fel. Ditró és Remete községnek régi és jogos kérését teljesítette a törvényhatóság ezzel, a melyért talán évtizedek óta küzd a két község. A kérdéses uton olyan kereskedelem bonyolul le, a mely után adóban az állam óriási összeget tesz zsebre, azonkívül jelenleg a Ditró és Remete községek között épült vasúti állomásokhoz mindkét község részéről az egyedüli hozzájáruló ut, ugy hogy az átvételnek megszavazása a törvényhatóság kötelessége volt

Csíkszereda. 1908. október 17. (Székelység, 1908. 42. szám)

A Gyergyóremetét ért természeti katasztrófák sorában jelentős 1913. augusztus 30-i árvíz. Egy szokatlanul nagy és tartós felhőszakadástól felduzzadt Kőpatak romhalmazzá és sártengerré változtatta Csutakfalvát, Rétalját és a központot. 116 családnak 194 épületét és az összes hidat tönkre tette az ár.

valék siralom tudatlan
ebül éltem úgy ugattam
hogy itt hagytál tönkreverve
másról szólt a kettőnk terve

végemérhetetlen élet
nyomorít mint végítélet
érlel évszázadok óta
borzas középkori óda

pattanásig feszült álom
nem idill volt inkább járom
szabadságra csukló törvény
örve kínoz mint a köszvény

járnék talpig becsületben
meztelen ahogy születtem
de leplemmé lett a fényed
nesszosz-inged jaj megéget

hullafoltok így teremnek
nimbuszán az isteneknek
tűzkeresztség mózes bokra
feslik fel a horizontra

zöld remények termőföldjén
szurkot könnyezik a tömjén
füstölheted szentté magad
a boldogság beleragad

foglyul ejt mint a borostyán
csak én hullok át a rostán
hogy te tündökölhess megint
szertartásosságod szerint

meg hiába szégyenültem
csalni hozzád menekülem
s ha zülöttem szerelembe
téged sirattalak benne

nálad már nem ér a reggel
telve torkig sérelemmel
sikátoros vaksötétben
suhan az árnyékod éppen

köd előtted könny utánad
nem marad más csak utálat
s az a megveszekedettség
ami tőlem elrekeszt rég

bárkit illetsz belerokkan
szomjuhodhat a pokolban
pörkölődhet bőre ronggyá
legalább egy áment mondj rá

vagy a sodrás hordja messze
kapaszkodhat ha van mersze
szalmaszáltól szalmaszálig
míg a tenyere szétmállik

s ahogy elernyed a szándék
a levegő már ajándék
önmaga mélyébe sülyed
vesztében is elkerüljed

Nem kell az oltási könyv után kapkodni, nem mai a hír!