Furcsa élményekben van része néhanapján a magamfajta kutakodó embernek. Sokszor nem tudom, nevessek-e, sírjak-e, bosszankodjak, vagy csak a korszak, a "korszellem" számlájára írjam a megtalált írásokat, riportokat. Így jártam ezzel az 1957 májusában a Művelődés májusi számában megjelent riporttal is. Több dolog miatt is érdekes az egész, az először itt megjelenő"szórvány-ipar", "szórvány-gyárak" kifejezés majd tíz éven át volt a romániai magyar (kultúr)propaganda kedvenc szófordulata, a munkás-paraszt "egymásraborulás" zsargonjának jellemző eleme. Másrészt amikor anyira eszméltem, hogy kezdtem meg- és kiismerni a körülöttem zajló életet a riport szereplőinek tekintélyes hányada már szintén "cserbenhagyta a közösséget", nem maradt meg közülük csak pár, tiszteletre méltó, megbecsült ember. Harmadsorban személyes érintettségem is van a dologban - na nem, nem az hogy én is szerepeltem azon a bizonyos színpadon, hanem az, hogy szüleim éveken, évtizedeken át, minden hivatalos tisztség és ellenszolgltatás nélkül végezték azt a kultúra-szervezési munkát - beleértve az amatőr színjátszó csoport létrehozását és működtetését is - , ami a pártalapszervezeti titkár elvtársnak, a klub-igazgató feleségnek, a nagy zenebarát, szovjet iskolákban kupálódott mesterből lett mérnöknek és társaiknak nem sikerült.
Rég volt, tán igaz se volt. De azért érdemes elolvasni!
