Gyergyóremete viszonylag késői település a Székelyföldön. Ennek ellenére a térség egyik hagyományőrző központja. A hagyományok őrzése szorosan összefonódik az új keresésével, mindennapjainkba való beépítésével. Ennek jegyében készült ez a honlap is.
Gyergyóremete, Hargita megye egyik nagy községe, a Gyergyói-medence északkeleti részén fekszik, a Görgény-hegység vulkáni vonulatának aljában, átlag 750 m tengerszint feletti magasságban.
Orbán Balázs a falu földrajzi fekvését így mutatja be:
"Remete Ditróval szemben, a Maros bal parti magaslatán, a Kőpatak völgyében igen regényesen fekszik."
Felszínét a hegyközi medencék sajátos formái határozzák meg. A Maros hordaléka által kialakított lapályos területet nyugat felé patakvölgyektől szabdalt dombságok követik, amelyeket a Görgény vulkanikus hegyei váltanak fel. A községbe érkezőnek máris csodálatos látványt jelentenek az Észak-Görgény Remete felől látható csúcsai: Bakta (1367 m), Kereszthegy (1517 m), Kecskekő (1483 m), Öreghegy vagy Batrina (1634 m), Bérces (1647 m).
Gyergyóremete első okleveles említése egy 1567-es összeírás, amelyik Gyergyó népességét regisztrálja. Ebben Remete 6 kapuval, mintegy 30 lélekkel van bejegyezve. Az első telepes családfők nevei: László György, László István, Tamás Dávid és Antal Mihály.
Az 1614-es Lustra Siculorumban Remete, mint a Gyergyói-medence legkisebb helysége 28 kapuval szerepel. Jelentős dokumentációs értékkel bír az 1702-es Registrum Sedis Siculicalis Csík Superiorus, amelyik feltünteti a családneveket a székelyeknél hagyományos katonai szervezet kritériumai szerint. A falu lakossága ekkor 90 család, amelyből 72 katonacsalád.
Garda Dezső, a gyergyói tutajozás történetét korszakolva megállapítja, hogy az 1688-ig tartó szabad tutajozás után, 1688 és 1714 között kiépül a hűbéri viszonyok elvén működő malomgátrendszer, ezt követően, 1820-ig „a földesurak önkényeskedése a malomgátaknál szinte általános, és akadályozza a vízi kereskedelmet.” Ez nagymértékben visszaveti a falu fejlődését, hiszen kezdetektől a tutajozás volt (az állattenyésztés mellett) a legfontosabb bevételi forrás.
1726-ig a szomszédos Ditróhoz tartozott.
1763-ban már 834 lélek él a faluban és ekkor említődik először az iskola létesítése.
A Gubernium 1811. június 21-én kelt, 5499. számú, az 1790-91-es országgyűlési rendszeres bizottságok javaslatait is figyelembe vevő rendelete A’ Tutajozásról immár általános érvényű szabályokat állít fel a farönkök vízi szállítására, megállapítván a fertály (negyed) tutajokra járó vámolás értékét másfél krajcár „conventionalis jó Pénzben”. Megtiltják az ezen felül történő vámolást, „akár gabonával akár egyebekkel légyenek is meg terhelve”, megszabják, milyen áron és feltételek mellett biztosítsanak vizet a malomgazdák alacsonyabb vízállás estén a tutajok leúsztatásához, stb. szigorú büntetéseket helyezve kilátásba a szabályokat áthágóknak, malomgazdáknak és tutajosoknak egyaránt. A falu gazdaságtörténetének fontos fordulópontja ez a dátum, ekkor lendül fel a gyergyói tutajozás, aminek legfontosabb központja Gyergyóremete.
1820 táján örmény családok telepednek be (Mélik, Dobribán, Kápálb, Kábdebó, Zakariás, Málnássy stb). 1850-re a lakosság száma eléri a 3048-at.
A magyarság nagy szabadságmozgalmaiban Remete is részt vállalt. A II. Rákoczi Ferenc vezette szabadságharcban 50, az 1848-49-es szabadságharcban mintegy 90 remetei nevével találkozunk.
1864-ben Gyergyóremete és Maroshévíz között 300.000 forint értékű volt a tutajjal lebonyolított áruforgalom, ennek jelentős részét a remetei tutajosok szállították. A következő évtizedekben is sok fát szállítottak a Maroson a remetei tutajosok, de 1909-től a tutajozás fokozatosan lecsökkent, mert bevezették a vasutat. De 1933-ban néhány évig, 1940-ig ismét fellendült a tutajozás.
1876-ban 4161 római katolikus, 72 görög katolikus, 15 örmény, 3 református és 1 ágostai hitvallású lakost jegyeznek fel. (Magyarország helységnévtára, szerk. Dvorzsák János, Budapest 1877, 1. kötet, 196. oldal)
1892-ben a falu jelentős része leégett. A mezőgazdaság mellett a lakosság foglakozása volt évszázadokon át az erdőkitermelés és az ehhez kapcsolódó tutajozás a Maroson. Gyergyóremete sokoldalú gazdaságát
jellemzi az 1895-ben itt bejegyzett iparosok nagy száma 143 fõ.
1869-ben 3859, 1880-ban 4252, 1890-ben 4584, 1900-ban 5105, 1910-ben 6199 a "jelen lévő polgári népesség száma" A Magyar Szent Korona országainak 1910 évi népszámlálása című, Budapesten 1912-ben kiadott forrásmunka 4. kötetének 853. oldala szerint.
Más források szerint 1910-ben 6207, majd 1920-ban 6246 lakossal jegyzik. 1930-ban a hivatalos adatok 6800 lakost jeleznek. 1938-ban 1762 család 6422 tagja, 17 302 hold megművelhető földterületen gazdálkodott. 1940-ben "Az Ezeréves Magyarország" adatai szerint 6802-en lakták, egy 1941-es adat szerint 7300 körül volt a tényleges lakosság (ezt kissé eltúlzottnak érzem, mellesleg nem hivatalos adat, újsághír).
Az idegenforgalom, faluturizmus fontos vonzóereje lehet a remetei gyógyfürdő. Kálciumos, magnéziumos, vasas, szénsavas és kén-hidrogénes gyógyhatását már a századelején felfedezték. Eleinte kezdetleges szabadfürdőt létesítettek, amelyet azonban rövid működés után a Maros egyik áradása elsodort. A jelenlegi fürdőt 1968-ban a gyergyói nyugdíjasok önsegélyező pénztára létesítette 14 káddal, amelyik orvosi rendelővel is bővült. Vize ivókúraként használható akut és krónikus enterocolitis, húgy-utak krónikus gyulladása, epe- és húgykő, cukorbetegség, köszvény, kálcium-anyagcsere zavarok, gyomorsav-elégtelenség és általános legyengülés gyógyítására. Fürdő kezelésre pedig szívizom megbetegedések, magas vérnyomás, Basedow-kór, hormonzavarok, a központi idegrendszer zavarai, neuraszténia esetén használható.
A fürdő jelenleg a felújítás kezdetén áll, gyógyhatása és népszerűsége miatt nagy fejlesztését vették tervbe.
A fürdőtől délre, a Nagyrét nevű lapály természetvédelmi terület. Védett növénye, a kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris, Snake's Head Lily), jégkorszakbeli maradvány. A remeteiek népiesen a virágalakjáról harangvirágnak nevezik.
Ennyit az általánosságokról. A fenti információk bárhol elérhetők, mi ennél többet nyújtunk látogatóinknak. Olyan információkat, amelyek ugyan hozzáférhetőek más nyílvános forrásokban, de nem mindenkinek "esnek kezeügyébe", elkerülik az átlagos látogató figyelmét.
Na meg nagyfokú interaktivitást, közösségépítő lehetőségeket, ingyenes apróhírdetéseket, ingyenes cégtárat és szállásajánlót, képeslapküldőt, képtárat és még sok egyebet. Mindenkit visszavárunk egy újabb virtuális látogatásra!
A honlap tejles mértékben magánkezdeményezésből, pár ember és cég önzetlen támogatásával készül és épül. De a támogatás a minimális költségeket sem fedezi, ezért mindenki elnézését kérjük, ha valami hiányos, pontatlan vagy éppenséggel helytelen. Minden helyre- és kiigazítást, adalékot szívesen veszünk és felhasználunk, ha arra érdemes.