Vagy máképpen fogalmazva, az első millió forrását ne kérdezd
Az 1726-ban hozott rendelettel megtiltották az örményeknek a kocsmatartást, az italok árusítását Csík megyében. 1736-ban módosították a rendeletet, mert sokan sikeresen kibujtak a tiltások alól, vagy úgy, hogy sajátjukként árulták az örmények által behozott italokat, vagy éppenséggel örményeket bíztak meg kocsmaépítéssel. Igen, a köztudattal ellentétben nem csak a tutajozást, a fa- és szarvasmarha kereskedelmet tartották a kezükben az örmények, hanem a kocsmákat is. Idővel a tiltást enyhítették, így a 19. század elején a Gyergyói medence falvaiban sorra hozták létre az örmények italárusító üzleteiket. Ilyen volt többek között Mélik Isákné, Merza Mária kocsmája Gyergyóremetén, az egyik a legrégebben dokumentált örmény tulajdonú hasonló "műintézetek" közül.
De ők voltak, akik a gyümölcstermesztést is elterjesztették a környéken. Kevesen tudják, de nagyon sok, manapság kedvelt gyümölcs - mint például a piros ribizli, az egres - elterjesztése Csíkban és Gyergyóban az örményekhez köthető.
Így jelentek meg például a helyi székelyek étkezési kultúrájában - egyértelműen az örmények hatására - gyakori elemként a különböző tejjel sűrített gyümölcslevesek (az általában remetei vagy gyergyói gyergyói levesként ismert étel ma is füstölt sertéshús, rizs és aszalt gyümölcsök felhasználásával készül, amit fűszeres tejföllel sűrítenek be).
